A mostani részben nemcsak a diófélékről lesz szó, hanem más olajos magvakról, illetve magas zsírsavtartalmú termésekről − a teljesség igénye nélkül. A többrendbeli hasonlóság teszi indokolttá, hogy együtt tárgyaljuk őket, vagyis a diót, a mogyorót, a mandulát, a gesztenyét, a kókuszdiót és a napraforgót.
Nagyon jó fehérjeforrások, alkalmasak feltöltő kúrákhoz. Emiatt viszont érdemes odafigyelni az allergiára is, a túlzott fogyasztás a fehérjetöbblet miatt allergiás reakciót válthat ki. Az olajos magvakról általánosságban elmondható, hogy magas az E vitamin tartalmuk, amely nagyon fontos például a nemi szervek működéséhez. Kiemelkedő B vitamin tartalmuk pedig az idegrendszer számára elengedhetetlen. Rosttartalmuk is jelentős, tehát székrekedésnél is ajánlott a fogyasztásuk, ezen túlmenően pedig sok telítetlen zsírsavat tartalmaznak. Végezetül magas olajtartalmuk miatt a dióféléket nem ajánlott önmagukban fogyasztani, érdemes őket gabonafélékhez, vagy zöldségfélékhez hozzákeverni.
Az olajos magvakat lehetőleg akkor szabadítsuk meg külső kemény héjuktól, amikor elfogyasztjuk őket, illetve minél közelebb a fogyasztáshoz. A legtöbb esetben, ha túl korán eltávolítják a külső védőburkot, a felszínen gombaképződés indul meg, ami legfőképpen a diónál figyelhető meg. A dióféléken egy aflatoxin nevű gomba képződik, ami később különböző problémákat, pl. gyulladásokat és hurutosodást okozhat.
Az se mindegy, hogy az ember mikor fogyasztja a dióféléket. Ez a táplálékcsoport nyáron nem javasolt. Tavasszal és ősszel lehet belőlük valamivel többet fogyasztani, de igazi szezonjuk a tél, mivel magas olajtartalmuk révén fűtenek. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy minél hidegebb évszak van, minél hidegebb az idő, annál több diót, olajos magvat fogyaszthatunk. Ez alól az egyetlen kivétel a mandula, ami egész évben megfelelő táplálék, de. naponta 10-15 szemnél többet ne együnk belőle. Ha valaki kemény, fizikai munkát végez (akár nyáron), akkor erősítésképpen szintén fogyaszthat olajos magvakat.
A közönséges dió
A dió tápértéke hőkezelés hatására szinte teljesen megszűnik, inkább nyers állapotban együk. Kifejezetten téli táplálék, nyáron kiütéseket okozhat. Spanyol kutatók kimutatták, hogy már kevés dió rövidtávon is jelentősen képes csökkenteni a telített zsírok érfalkárosító hatását, amennyiben a zsíros étellel együtt egy kis diót is fogyasztunk. A dió érvédő hatását a benne található nagy mennyiségű argininnak, egy aminosavnak köszönheti, amelyből a szervezet nitrogén-monoxidot, érvédő anyagot képes előállítani. A dió tartalmaz még alfa-linolénsavat és omega-3-zsírsavat is. Vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák. Jót tesz idegrendszeri problémák esetén is, főleg az agy gyógyítója. Serkenti a gondolkodást. Levelének és zöld héjának felforralt leve, ha a lovat bekenjük vele, a csípős legyet és a szúnyogot elriasztja; virágából pedig hajfeketítőt csinálnak. A diófa levelének főzetével fürdőt lehet venni, ami különböző bőrbetegségek ellen ajánlott. Pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatásra alkalmazzák, aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott. A Bach-virágterápiában is használják, azoknak tud segíteni, akik félnek a változástól, nehezen lépnek tovább.
A mogyoró
Itt a famogyoróról van szó, nem az amerikai vagy földimogyoróról. A mogyoró a legrégebben fogyasztott magvaink egyike. A közönséges mogyoró a Kárpát-medencében őshonos faj. Többnyire bokor, néha bokorfa. Főleg a bőrnek és az idegrendszernek tesz jót. Bizonyos betegségek esetén a kenyérfogyasztás a só vagy az élesztőtartalom miatt nem ajánlott, ilyenkor az étkezéseknél a famogyoró helyettesítheti a kenyeret. A mazdaznan gyógyászat májproblémákra és különböző hurutos betegségekre ajánl egy speciális mogyoró kúrát, ami abból áll, hogy 3 napig csak mogyorót és aszalt szilvát veszünk magunkhoz. A mogyoró levele és rügye azok cserzőanyagai és flavonidjai révén megszárítva, teának elkészítve gyomor- és bélhurut kezelésére eredményesen alkalmazható.
A mandula
A mandulánál különösképpen fontos, hogy vékony, sötétbarna héját el kell távolítani. Le kell forrázni, a héj ugyanis a meleg víz hatására könnyebben levehető. Fogyasztásra csak az édes fajtája javasolt, a keserű mandulát lehetőleg kerülni kell. Bár a keserű íz nagyon fontos egyes betegségeknél (főleg májproblémák esetén), ilyenkor azonban keserű tea vagy egyéb keserű ételek formájában kell a keserű ízt a szervezetbe bevinni. A mandula olaja táplálja a bőrt, gyógykészítményekben gyakran használják vivőolajként. Egy jó tanács: mielőtt a mandulaolajat vékonyan magunkra kenjük, meleg vízzel idézzük elő a bőrpórusok kitágulását (pl. vegyünk egy forró zuhanyt).
A mandulából mandulatej is készíthető. A leőrölt mandulát fel kell önteni kb. 50-55 °C fokos vízzel (10-15 szem kell 1dl-hez), majd áztatás után át kell szűrni. Mézzel ízesíthető, fogyasztása pl. tejallergiás gyermekeknek javasolt.
A gesztenye
A gesztenye rendkívül sok szénhidrátot tartalmaz, valamint gazdag zsír-, olaj- és fehérjeforrás (4,8%). Nem kifejezetten fogyókúrás étel, de a többi hasonló maghoz képest valamivel kevésbé laktató. 100 grammonként 8,1 gramm növényi rostot is magunkhoz vehetünk általa. Vitamintartalma kevésbé markáns, leginkább C vitamint lelhetünk benne (27,3 mg), valamint E, B1, B2 és B6 vitamint, némi niacint és pantoténsavat. Az ásványi anyagok közül sok káliumot (640 mg), 82 mg foszfort, továbbá kalciumot és magnéziumot tartalmaz. A nyomelemek közül a vas, a cink, a mangán és a réz található meg benne jelentősebb mennyiségben. Külső kemény héját nem szabad eldobni, hanem finom porrá kell őrölni, és nyomelem hiányos időszakban, például télen javasolt a szervezetbe bevinni. Főleg szilícium tartalma nagyon magas, ezért a támasztószövetek, kötőszövetek segítője. (Szilíciumhiány esetén sérvhajlam és szervelcsúszásra való hajlam léphet föl).
A szelídgesztenyeméz sötétbarna színű, az egyik legfinomabb, különleges aromájú, de ritka mézféle. Úgy tartják, hogy visszérproblémák és trombózis megszüntetésére is alkalmas. A gesztenyeméz a többinél nagyobb arányban tartalmaz vasat.
Fája, virágja, kérge és maghéja egyaránt gazdag tanninban, melynek érösszehúzó, vérzéscsillapító hatása segítségünkre lehet hasmenés idején vagy vérző sebek kezelésénél. Leveleinek és kérgének cseranyagai (galluszsav, ellagsav, quercetin, castalagin) gyulladásgátló, összehúzó és köptető hatásúak. Forrázatát lázas betegségek esetén használták, illetve gargarizáló szerként légúti gyulladásos betegségek és kínzó köhögés enyhítésére. A levelek hatóanyagai reumás panaszok, hátfájás, ízületi merevség ellen és izomlazítónak is jótékony hatásúnak bizonyultak. A Bach virágterápiában is felhasználják, oldja a kétségbeesést, és azokat a félelmeket, amelyek elviselhetetlennek tűnnek.
A kókuszdió
A kókuszdiónak magas a telített zsírsavtartalma. Csak két ilyen tulajdonságú növényi olaj van: a pálmaolaj és a kókuszolaj. Akiknek amúgy is magas a koleszterinszintje, azoknak nem ajánlott. A kókuszdió tekintélyes mennyiségben tartalmaz kalciumot, cinket, szelént és vasat, de megtalálható benne a magnézium is. Tejallergiásoknál a kókusztej is javasolt alternatíva. Elkészítési módja a következő: kókuszreszelékre forró vizet kell önteni, állni hagyni, majd leszűrni és mézzel ízesíteni.
A kókusz olaját a test- és hajápolásban alkalmazzák, továbbá értékes gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga.
A napraforgó
A kókuszdióval ellentétben a napraforgó főként telítetlen zsírtartalmáról híres. A melegen sajtolt olajban sokkal kevesebb ez az értékes zsírfajta, ezért lehetőleg csak hőkezeléshez használjuk, salátákhoz a hidegen sajtolt olaj ajánlott. A többszörösen telítetlen zsírsavakkal megelőzhetjük a szív- és érrendszeri betegségeket, és csökkenthetjük a koleszterinszintet. A népi gyógyászatban nehezen gyógyuló sebek és száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták. Homeopátiás készítményekben görcsoldásra és láz csillapítására alkalmazzák.
A napraforgó-csíra jó D és B vitaminforrás, és ásványi anyagokban − kálium, kalcium és vas – is gazdag.
A cikket Váradi Tibor előadásai és könyvei alapján állítottuk össze.
