Diabetes insipidus

(a szervezet vízmegőrző képességének rendellenessége) A betegség tünetei: a beteg mindig szomjas, sok folyadékot vesz magához, és a vizelet nagyon nagy mennyiségű (akár 10-15 liter/nap). Ennek két fő oka lehet, az egyik az, hogy a hipofízis nem termel elég antidiuretikus hormont (ADH, régebbi elnevezéssel vazopresszin), ami a víz visszatartásáért felelős. A másik lehetőség, hogy a vesetubulusoknak csökkent az ADH érzékenysége. Ilyen betegnél, ha a folyadékbevitel akadályozott, mivel a folyadékürítés nagyon nagy mennyiségű, rövid idő alatt súlyos kiszáradás alakulhat ki.
Különböző próbákkal lehet rájönni, hogy valakinél ez a betegség fennáll-e vagy sem. Az egyik a szomjaztatási próba. Ha egészséges egyént szomjaztatnak, akkor a vizelet mennyisége minden esetben csökken. Ha azonban egy diabetesz-inszipiduszos beteget szomjaztatnak, a vizelet mennyisége vagy változatlan marad, vagy legtöbb esetben még nő is.
Természetgyógyászati szempontból diabetesz inszipiduszos betegnél az úgynevezett galván gyakorlat nagyon jó hatású lehet. Ennek menete a következő: reggel a nyelvet le kell kaparni, és a szájat alaposan ki kell öblíteni. Egy vékony rézlapocskát kell a nyelv alá tenni, majd egy vékony cinklapocskát a nyelv fölé. Közben lehetőleg valamilyen hangot kell kiadni, és mély lélegzeteket kell venni. A gyakorlat során termelődő nyálat nyeljük le. Mindezt naponta egyszer ajánlott elvégezni reggel, éhgyomorra, és körülbelül 10-15 percig tartson. Azon kívül, hogy segíti a hipofízis működését, a gyakorlat erősíti a vazopresszin hormon működését, erősíti a fogakat és a fogínyt, tisztítja a nyálkahártyát, és javítja a hasnyálmirigy működését. Tulajdonképpen a szervezet összes nyálkahártyája között egyfajta kapcsolat jön létre a hatására. Az elektromosság, ami keletkezik a cink- és a rézlapocska révén, az egész szervezetre pozitív hatással van.