Coué pszichológus és hipnotizőr volt, és sokat tett annak érdekében, hogy tudatosítsa az emberekben, hogy a gondolkodás milyen mértékben hat a testi, illetve a lelkiállapotra. Az elsők között volt, aki felhívta rá a figyelmet, hogy betegségek esetén nemcsak a testet kell ápolni, hanem pozitív gondolatokkal hatni a testi állapotunkra. A Coué-módszer alapfilozófiája szerint a szellem az, ami a létező, és valóságos princípium, az anyag, a fizikai test pedig a szellem megjelenési formája. Coué úgy tekintette, hogy van az embernek egy szellemi és egy anyagi része, és a kettő között a gondolat közvetít.
A felvilágosodás kora óta az emberiség értelemcentrikus, vagyis mindent az értelmével akar megoldani. Coué szerint ez így egyoldalúság, ezért az intuíciót is fejleszteni kell. Úgy gondolta, hogy az ember a testét, az anyagi részét csak az értelemmel tudja megismerni, viszont a szellemi részét csak az intuícióval.
Coué a tudás helyett a hitre hívta fel a figyelmet. A hittel kapcsolatban is érték őt támadások, hiszen már az ő korában (meg a mi korunkban is) a hitre úgy tekintettek, mint tudáspótlék, vagyis amit még nem tud az ember, de majd tudni fog, oda egyelőre behelyezi a hitet. A hit a felvilágosodás kora óta egy sokkal alacsonyabbrendű dolognak („ködös, misztikus”) számít, mint a tudás („biztos, konkrét”). A tudás egy biztos, konkrét valaminek lett beállítva, a hit meg egy ködös, misztikus valaminek. A tudást úgy állítják be, hogy az biztos, konkrét, ellenben a hit ködös és misztikus. A legtöbb szentiratban a hitnek egy teljesen más megközelítése található. A Bibliában majdnem minden esetben, amikor Jézus a hitről beszél, akkor úgy állítja be, mint erőforrás. Tudáspótlékként a hit egy passzív állapotra utal. Ha a hitet, mint erőforrást nézzük, akkor itt már aktív erő, tehát valamiben hisz az ember, és pont ezért valamilyen erőt képes kifejteni. Coué úgy tekintette, hogy a hit a gyógyuláshoz való erőforrás.
Coué-nak van két fontos törvénye: 1. „minden elképzelés, minden gondolat, ami betölt minket, meg fog valósulni, amennyiben ennek az elképzelésnek a megvalósulása emberileg lehetséges”. 2. „ha az akarat és a hit szemben állnak egymással, akkor mindig és kivétel nélkül az akarat marad alul, és mindig a hit győz”. Erre olyan példát mond, hogy ha egy beteg folyamatosan mondogatja, hogy ő meg akar gyógyulni, de nem hisz benne, hogy meggyógyulhat, akkor beteg marad. Ezt a híres mondatot, ami sok rendszerben megtalálható, hogy „minden nappal minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok”, Coué fogalmazta meg. Többféle módszert ajánlott ennek bevitelére, rögzítésére. Aztán később ezek a technikák bonyolódtak, például hozzákapcsolták a szemirányokat is, vagyis nem mindegy, hogy az ember, ha egy ilyen pozitív mondatot mond, milyen irányba néz. Elvileg minden egyes szemirányba el kéne mondanunk, hiszen minden egyes szemirány az agy más-más részével függ össze. Erre kiépült aztán egy egész rendszer, az NLP, a neurolingvisztikus programozás.
A másik alapmondat az „elmúlik”, ezt főleg betegségek és fájdalmak esetén kell mondogatni. Coué is felhívta a figyelmet arra, hogy a tudatalatti nem ismeri a nemet. Ez azt jelenti, hogyha valakinek fáj a feje, és azt mondogatja, hogy nem fáj a fejem, akkor még jobban fog fájni, mert ez olyan, mintha azt mondogatná, hogy fáj a fejem. Tudatalatti programozásnál pozitívan kell megfogalmazni a célt. Végezetül Coué néhány elgondolkodtató mondása:
„A rosszindulat, de a jótétemény is erőteljesen visszasugárzik a megcselekvőjére.”
„Aki a betegségtől fél, előidézi azt. A félelem a rosszban való hitet jelenti, és a hit minden irányban teremtő erő.”
„Minden betegségnek kétféle természete van, ugyanis minden betegséget, amely testi síkon mutatkozik meg, egy lelki károsodás is kísér.”
„Nincs határ, hanem lehetőség van, és minden lehet annak, aki hisz.”
