A mai korban egyre jobban szembeállítódik a tudomány és a természetgyógyászat. Az egyik fél az igazolhatóságot, a kézzel fogható bizonyosságot hangsúlyozza, míg a másik a holisztikus szemléletet, amely nem minden esetben igazolható még az azt elfogadni vagy látni nem akaró tudomány számára. Ezen feszültséget oldhatja a Dr. Reinhold Voll német orvos (1909. február 7. – 1989. február 12.) által kialakított és róla elnevezett módszer (EAV = Elektro-Akupunkthur nach Voll), amely alkalmazásának kezdete az 1950-es évek elejére tehető. Habár a Voll-diagnosztika alaposságát és tudományosságát sokan még ma is megkérdőjelezik, a nagy részletességgel és jelentős számban dokumentált esetek és eredmények semmi kétséget nem hagynak igaza felől.

Alapregulációs rendszer

Ma már nem szorul bizonyításra, hogy a szervezet elsődleges célja, rendezőelve a biológiai egyensúly fenntartása, a homeosztázis biztosítása. Pischinger elmélete szerint a szervezet bioegyensúlyának anatómiai és funkcionális alapja az úgynevezett alapregulációs rendszer.
Az alapreguláció rendszere anatómiai felépítésében, működésében az egész szervezetre nézve egységes, a sejtek szorosan összefüggő rendszert alkotnak. Az egész testre egységesen kiterjed, a szerveken kívül és belül, tehát nem található egyetlen olyan hely sem, amely ne lenne kapcsolatban ezzel a rendszerrel, így közvetve az egész szervezettel is. Ez a holisztikus orvoslás anatómiai alapja, ahol minden mindennel összefügg.
Az alapállomány elemei között fellelhetőek kötőszöveti sejtek (a kötőszövet, amely legnagyobb mértékben alkotóeleme), sejtközötti folyadék, vérerek, a vegetatív idegrendszer idegei, nagyszámú differenciált és differenciálatlan sejtek stb.
Az alaprendszer tehát a sejten belüli információs hálózat sejten kívüli folytatása (bizonyos értelemben). Feladata a sejtközötti anyag-, energia- és információáramlás bizosítása, az anyagcsere-folyamatok alkotóinak szállítása, az anyagok raktározása (víz, fehérjék, a szervezet számára szükségtelen, sőt veszélyes anyagok), az információk továbbítása, az immunsejtek képzése és raktározása.
Összefoglalásként elmondható, hogy ez a holisztika alapjait biztosító, tápláló és salakanyag-ürítő rendszer, amely jelentősen hozzájárul a szervezet egységének kialakításához, egészségének fenntartásához és ebből következően egyensúlyának megteremtéséhez.

Feltehető a kérdés: hogyan képes ez a tér információt tárolni? Az alapállomány az előbb említett alkotókból, és a polaritása révén hozzá kötődő vízmolekulákból áll. A vízmolekulák kötődése által kialakul egy olyan hálózat, melynek vázát, annak minden szabad felületét a vízmolekulák paplanként vonják be. Ez a víz nem csak szabad formában fordul elő, hanem körülbelül fele részben kristályos szerkezetbe foglaltan. Ez magyarázza, hogy az emberi szervezet vízkészlete információhordozó. Ide kapcsolható leginkább a Rudolf Steiner által említett „vízember”. Állítása szerint a külvilág azért képes ránk hatni, mert folyékonyak vagyunk. Hangoztatta, hogy a tudomány nem veszi figyelembe (ez mára a Pischinger-féle alapregulációs rendszer megállapításával már megtörtént), hogy az ember egy folyadékoszlop, és nem eszerint vizsgálja. Erre a folyadékoszlopra, vagyis az emberi szervezetre minden anyag nagyon erős hatással bír, így az információt hordozó szerkezet érzékenyen reagál a külső behatásokra.
Az előbb említett víz szerkezetét parányi vízkristályok határozzák meg, amelyek a látható fény hullámhosszának nagyságrendjén mozognak, és igen csekély külső behatásra is megváltozik a szerkezetük. Ez a vázszerkezethez kapcsolódó kristályvízhálózat üregeket határol körbe, melyben gáznemű anyagok meghatározott rezgésszámmal, szabadon rezegnek. Ez képezheti a Rudolf Steiner által említett „levegőembert”.
Az alaprendszert számos tényező befolyásolhatja, amelyek közül az alább felsoroltak nagyon meghatározóak: nehézfémek által okozott károsodások, nem megfelelő (minőségű, mennyiségű) táplálkozás, helytelen életmód (mozgáshiány, szenvedélyek, elhízás stb.), a szervezet sav-bázis egyensúlyának felborulása (elsavasodás), a folyadékháztartás zavara (dehidatáció), tartós stresszhelyzet, intenzív negatív érzelmi állapot, hosszantartó pszichés zavarok, gyógyszerfogyasztás, környezeti mérgek, toxinok (konzerválószerek, növényvédőszerek, benzingőz stb.), a bélflóra nem megfelelő állapota.
Az alaprendszer normál működését akadályozhatja a szervezetben úgynevezett belső blokk is: zavaró mezők, amelyeket regulációs gócoknak nevezünk. A zavaró mezők megtalálása és megszüntetése lényeges célja minden természetgyógyászati terápiás beavatkozásnak. A terhelések felkutatásának lehetőségei között a Voll-féle diagnosztika kiemelt helyet foglal el.

Nézzük meg, hogyan is történt!

Dr. Voll 1952-től alkalmazta praxisában a klasszikus akupunktúrát, és a saját maga által készített készüléket kezdetben az akupunktúrás pontok helyének maghatározásához használta. A klasszikus akupunktúra energetikai modellje és az akupunktúrás meridiánok körforgásszerű működési rendje vezetett ahhoz az elképzeléshez, hogy az adott pontok minőségének mérésével diagnosztikai következtetéseket vonhat le. Ezt követően 1953 nyarán Dr. Voll és dr. Werner mérnök együtt fejlesztette ki az EAV-készülékek prototípusát. A később nagy sikernek örvendő gyógyszertesztelés akkoriban még nem volt ismeretes.
1955-ben egy szakmai konferencia keretein belül Dr. Voll nyilvánosságra hozta mindazokat a működési mechanizmusokat, melyeket ezzel a módszerrel kapcsolatban ma is ismerünk. Több mint négyezer betegen végzett kísérletsorozatának eredményeként bizonyította az akupunktúrás pontok és a csatornahálózat meglétét, a pontok elektromos tulajdonságainak különbözőségét a környező bőrfelületektől, és új energetikai csatornákat fedezett fel. Kutatásaival hidat vert a keleti és a nyugati gyógyítás eltérő diagnosztikai és terápiás módszerei között.
Természetesen Dr. Voll előtt is voltak kutatók, akik már foglalkoztak ezzel a témával. Ilyen volt Niboyet francia kutató, aki 1946-ban tapasztalta először, hogy az akupunktúrás pontok elektromos ellenállása nagyságrendekkel kisebb, mint a környező bőrfelületé.
Yoshio Nakatani japán neurológus is bizonyította, hogy a hagyományos akupunktúrás csatornahálózat bőrpontjai – a csökkent elektromos ellenállás szempontjából is – hálózatba szerveződnek. A pontokat Ryodoten-nek (hiperelektromos vezetőpont) nevezte el.  Az 1950-es években szerkesztette meg a Ryodoraku elnevezésű műszert, amellyel a mérések kontrollálható és ismételhető eredményt adtak. Bebizonyította a korábban már Szent-Györgyi által feltételezett elektromos félvezető rendszer és egy olyan hálózati rendszer létét, amelynek működésében lényeges szerepet játszik a sejtek közötti állomány ionkoncentrációja, vezetőképessége és elektromos paraméterei.
Ezzel az EAV-rendszer elfogadott és elismert diagnosztikai módszerré vált. A klasszikus akupunktúrás pontokon keresztül lehetségessé vált a szervekre vonatkozó diagnózis felállítása is. A szervhozzárendelési rendszer (az úgynevezett funkciós körök) kifejlesztésével az EAV-módszert sikerült a tradicionális akupunktúrás medicina és a nyugati orvoslás szintéziseként létrehozni, különösen a homeopátia bevonásával.
Hogyan is történik mindez?

Tényfeltárás, azaz a pontok mérése

Különféle mérési protokollok léteznek az alaposság és a gyorsaság követelményétől függően. Összesen 366 pontot írt le Dr. Voll, amelyből a fenti igényekkel összefüggésben a gyakorlatban 20 ponttól 120 pontig szoktak mérni.
A Voll-teszt során a klasszikus akupunktúrának megfelelően és a Dr. Voll által meghatározott akupunktúrás pontokra ingeráramot bocsátunk, s közben a műszer segítségével mérjük a szervek, szövetek vezetőképességét. A mérések során egy 0-tól 100-ig terjedő skálán mozog a mutató.
Egy ponthoz egy-egy szervrészlet, szövet tartozik, azonban vannak több részt is átfogó pontok. Ilyen például a keringésmeridián 9. pontja, amely a szervezetben található összes artéria állapotát mutatja egyszerre. Ha ez a pont eltérést mutat, akkor differenciálni szükséges, hogy melyik artéria milyen hatásra változtatta meg egészséges állapotát.

MUTATÓÉRTÉKEK ÉS AZOK ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE

    100 - 90    akut gyulladás, allergia, heveny toxikózis
    88 - 82    részleges gyulladás, allergiás terheltség
    80 - 66    jelentős irritáció
    65 - 52    fiziológiás határon belüli irritáció
    50    ideális, egészséges állapot
    48 - 40    kezdődő degeneratív folyamat,         a szervek alulműködése
    38 - 30    előrehaladó degeneratív folyamat, hegesedés
    28 - 20    kifejezett degeneráció
    < 20    végstádiumban lévő degeneráció
    
Nézzük meg, mikor és miben nyújthat segítséget ez a módszer!
 Bármely krónikus betegség esetén, akár már a korai stádiumban, de pusztán a szervek gyengesége, alulműködése esetén is.
Az EAV célzott terápiát és csodálatos gyógyulási esélyt biztosít a megbetegedett szerveknek és magának a szervezetnek.
 Lehetőséget nyújt az addig tisztázatlan okú betegségek hátterében meghúzódó okok (vírusok, baktériumok, kemikáliák, allergiát kiváltó anyagok) feltárásához.
Az alábbi problémák feltárásában igen hatékony a Voll-féle elektroakupunktúrás diagnosztika: allergia, szénanátha, krónikus asztma, fejfájás, nehézfémterheltség, a kötőszövetekben lerakódott káros anyagok, gyógyszerterheltség, vegyianyag-terheltség, reuma, köszvény, ízületi panaszok, vírus- és baktériumterheltség, menstruációs zavarok, bőrpanaszok, ekcéma, herpesz, pikkelysömör, csalánkiütés, gyomorpanaszok (reflux, fekély stb.), a bélflóra egyensúlyának felborulása, gombás és parazitás fertőzöttség, krónikus fáradtság, orr-, illetve arcüreg krónikus gyulladása, inkontinencia, vese- és hólyagpanaszok, a vegetatív idegrendszer zavara, álmatlanság, hastájéki fájdalom, depresszió, impotencia, szexuális zavarok, banális fertőzések stb.

„Minden, ami belül van, a Felszínen is megjelenik.A Belső megismeréséhez meg kell figyelni a Külsőt.”
Zu Zheng Hen (1280-1358)

A módszer tehát alkalmas az adott pontokhoz és meridiánokhoz tartozó szervek betegségeinek, ezek kiváltó okainak, valamint a tünetek megjelenése nélküli funkcionális állapotváltozásnak és a belső szabályozás felborulásának felderítésére.  

Miért fontos mindez?

Már szinte közhelyszámba megy az az állítás, hogy az egészség nem a tünetek hiányával kezdődik, hanem a testi-lelki harmónia elérésével. Ez a test és a lélek kiegyensúlyozottságából származik, ha azonban gyakran vagyunk idegesek, ingerültek, nyugtalanok, esetleg lehangoltak, akarat nélküliek, közönyösek, önzőek stb., akkor biztosak lehetünk benne, hogy mindezek mögött mérhető testi folyamatok is állnak.
Ha segítünk a testi panaszainkon, a lélekre háruló nyomás is kisebb lesz, és úgyanígy igaz az is, hogy ha segítünk a lelki problémáinkon, akkor a testre nehezedő terhelés is csökken. Ez oda-vissza hat, és nem lehet csak az egyik vagy csak a másik oldalt figyelembe venni a hatékony gyógyulás érdekében. A ma emberének testtudatossága is hagy kívánnivalót maga után. Az emberek többsége sokszor nem tudja, így nem is érti, mi zajlik benne; a „hirtelen” megjelenő tüneteket, betegségeket sorscsapásnak tekinti, nem pedig egy bizonyos idő alatt kifejlődő testi-lelki-szellemi problémának, amelynek jelzései akár hónapokkal, évekkel ezelőtt már megjelentek. Itt említhetném meg azt a jelenséget is, amikor még az elváltozások a laborleletekben sem mutatnak eltérést, hosszú ideig akár teljesen „némák” maradnak, az egészség illúziójába ringatva az embert!
Ebben a folyamatban nyújt nélkülözhetetlen segítséget a Voll-diagnosztika, amely már a tünetek megjelenése előtt képes feltárni a szervezetben zajló folyamatokat, azok minőségét. Jelzi az immungyengeséget, a fertőzésre való fogékonyság hajlamát, a szövetekben lévő túlzott salakanyag-felhalmozódást, az allergiás terheltséget, az alulműködő vagy túlterhelt szerveket és a szervezet szervi és energetikai gyenge pontjait.
Összességében tehát a Voll-teszt belső szerveink funkciójáról, szabályozó mechanizmusairól, a szervezet vitalitásáról, az egyes szervek alul- vagy túlműködéséről, terheltségéről, a szervek strukturális elváltozásairól ad tájékoztatást és a hozzáértő számára információt a további vizsgálatokhoz, illetve a terápiás terv felállításához.
Aki még időben szeretné megtudni, melyek szervezete érzékenyebb pontjai, min kell(ene) változtatnia, vagy mit kell(ene) alaposabban szemügyre vennie, annak évente egyszer feltétlenül érdemes elvégeztetnie e szelíd állapotfelmérő eljárást, így is tanulva önmagáról!

Mit is jelent a történeti bevezetőben említett gyógyszertesztelés?

A gyógyszertesztelés egy újabb lendületet adott a módszernek. Felfedezése egy „véletlennek” volt köszönhető. Dr. Voll és munkatársai megfigyelték azt a jelenséget, hogy amikor a páciens és a mérőműszer alkotta mérőkörbe valamilyen gyógyszert (homeopátiás szert, táplálékkiegészítőt, táplálékot, kozmetikumot stb.) tartalmazó kémcsövet helyeztek, a mért értékek megváltoztak. Ez egy csodálatos dolog, hiszen így az allopátiás, az izopátiás és a homeopátiás szerek „tesztelése” révén a legmegfelelőbb szer választható ki a páciens számára. Vegyünk egy példát: ha egy vérnyomáscsökkentő gyógyszert veszünk alapul, akkor az a keringésmeridián pontjain pozitív hatást vált ki, amelyet mérni is lehet. Azonban ha ezt a szert egyéb meridiánok pontjain is megmérjük, akkor láthatóvá válik az adott egyénnél, hogy a gyógyszer milyen más területet gyengít. A változás mértékéből és irányából tehát következtetni lehet a vizsgált szer szervezetre kifejtett hatására. Ez nagyszerű, hiszen egyedileg meghatározhatóvá teszi a szervezetet segítő és gyengítő szereket is.
Az összefüggések feltárása

A másodlagos szöveti meridiánok és azok kapcsolatrendszere

Nézzük meg egy példán keresztül (természetesen a teljesség igénye nélkül), hogy mit is érthetünk az alábbi felsoroláson. Vegyük a máj-epehólyag funkcióskört: ehhez a rendszerhez tartozik a szem, a csípőízület oldalsó része, a térdízület belső oldala, a könyökízület külső része, a szemfog, a szájpadlásnál található mandulák, az epehólyag, a máj, a 3., 4. nyaki és 8., 9., 10. háti csigolyák stb.
Miért fontos mindez? Azért, mert az adott területek problémája alapjaiban véve visszavezethető a máj és az epehólyag problémájára.
Reinhold Voll plochingeni orvos a klasszikus akupunktúrát tanulmányozva arra a megállapításra jutott, miszerint a kínai gyógyításban és filozófiában ismert jin és jang elmélet alapján az egyes ujjakon egy jin és egy jang meridiánnak kell lennie. Ennek fényében kutatott és találta meg azt a 8 másodlagos meridiánt, amellyel kiegészítette rendszerét. Emellett feltárta az adott funkciósköröket és a hozzájuk tartozó szerveket, szöveteket, mirigyeket, nyirokképleteket, csigolyákat, az adott csigolyáknál kilépő idegek beidegzési területeit, izmokat, ízületeket stb. is, amelyeket a méréseknél figyelembe véve teljes képet kaphatunk a szövetrendszerek alaktani-működésbeli állapotáról, azok összefüggéseiről, az egész szervezetről az erek, zsiger, bőr, izmok, csigolyák, nyirokmirigyek, ízületek és az idegek szintjén is.

Az alábbiak szerint a másodlagos EAV-csatornák a következők:

nyirokmeridián
kötőszöveti meridián
idegi degenerációs meridián
allergiameridián
szervdegenerációs meridián
ízületi degenerációs meridián
bőrmeridián
zsírdegenerációs meridián

Ezek a klasszikus meridiánokkal a következőképpen állíthatók párba:

nyirokmeridián – vesemeridián
kötőszöveti meridián – tüdőmeridián
idegi degenerációs meridián – gyomormeridián
allergiameridián – húgyhólyag-meridián
szervdegenerációs meridián – lép/hasnyálmirigy-meridián
ízületi degenerációs meridián – epehólyag-meridián
bőrmeridián – vastagbél-meridián
zsírdegenerációs meridián – májmeridián

De ez csak a kezdet volt, hiszen dr. Voll óriási számú méréssel bizonyította az akupunktúrás pontok és a szervek, szövetek kapcsolatát, továbbá több ezer dokumentált méréssel feltérképezte az egész szervezetet, és olyan összefüggésrendszert tárt fel, amelyre csak nagy tisztelettel tekinthetünk.

Dr. Várhelyi Gábor


Voll diagnosztika – 2. Rész

A modern élet adta lehetőségek számos előnnyel járnak, hiszen „megkönnyítik” életünket, javítják életminőségünket, feltéve, ha képesek vagyunk élni velük. A többség kényelme érdekében elherdálja legnagyobb kincsét: az egészségét. A modern táplálkozási szokások, a helytelen életmód, a fokozott idegeskedés következtében szervezetünkre egyre nagyobb feladat hárul. A helytelen táplálkozási szokásaink miatt szervezetünk elég gyorsan elszennyeződik, és már idejekorán betegekké válunk, „nyavalyáktól” szenvedünk. Ez a szenvedés azonban nem más, mint saját belső lelkivilágunk által alkotott szerep, amelyet öntudatlanul bár, de kitartóan játszunk.  

A betegségek kialakulása

Felvetődhet a kérdés: milyen hatások alakítják ki a betegségeket? Ha képesek vagyunk megválaszolni ezt a kérdést, akkor arra is képesek vagyunk, hogy a gyógyulás ösvényére lépjünk, és a természet törvényeivel összhangban cselekedjünk.
Ma azonban általánosságban ennek épp az ellentéte történik. A természettől elszakadva a civilizáció előnyei mellett annak hátrányait is el kell szenvednünk, amely egészségügyi szempontból nem más, mint a civilizatózis, azaz a hiányállapotok, az elsavasodás és a mérgeződés együttes hatására kialakuló összetett folyamat, amely a szervezet korai öregedéséhez és idő előtti elhasználódásához vezet.
A civilizációs betegségek megelőzésére a legmegfelelőbb életforma a természettel való minél nagyobb összhang.
A civilizációs betegségek hátterében (és persze minden mérgeződés hátterében) maga a táplálkozás, azaz az elfogyasztott táplálék minősége és mennyisége áll. Ezt bizonyítja a megfelelően megválasztott étrendváltás, a táplálkozás-terápia (diéta) rendkívüli hatékonysága.
A szervezetbe jutó mérgeket homotoxinoknak nevezték el, amelyeknek 65-70%-a a táplálkozással kerül a szervezetbe. Ezek a homotoxinok főként antibiotikumok és hormonok maradványai, gombák, paraziták, baktériumok, vírusok és azok toxinjai, növényvédőszer-maradványok, nehézfémek, génkezelt növények, közúti közlekedésből illetve ipari, élelmiszeripari tevékenységből származó anyagok (szennyeződések, adalékanyagok, háztartási szerek), gyógyászati beavatkozásból származó anyagok (gyógyszerek, fertőtlenítők, vegyszerek), valamint a szenvedélybetegségek miatt a szervezetbe kerülő anyagok.
Egy átlagos, vegyes táplálkozású ember szervezetében évente több kilogrammnyi felesleges méreganyag halmozódik fel tartósított élelmiszerekből, rovarirtókkal kezelt növényekből, klórozott ivóvízből, a szennyezett levegőből, valamint vegyipari, háztartási és kozmetikai készítményekből. Ezek a méreganyagok rendkívüli mértékben megnehezítik a test működését, a szellem kibontakozását, és jelentősen csökkentik az életminőséget.

A betegségek oka

De miért vesszük fel ezeket magunkba? Ha figyelembe vesszük az ember hármas felosztását, az anyag feletti szellem uralmát, akkor említést kell tennünk a lelki és a szellemi mérgekről is. Ezen nem anyagi mérgek alapozzák meg azt, hogy a testünket oly nagy számban özönlik el a fizikai mérgek. Tehát nagyon fontos, sőt talán a legfontosabb a testi tisztulás érdekében végzett lelki és szellemi mérgetelenítés. Az előbbi alatt a stresszoldást, a lelki élet diszharmóniáinak kezelését értjük, míg a szellemi méregtelenítés leghatékonyabb eszköze a meditációs praxis.
Mint láttuk a táplálkozás a legmeghatározóbb a mérgeződési folyamatokat vizsgálva. A hiányos tápanyagellátás éppúgy egészségromboló hatású, mint a többletbevitel. A többlettáplálék kapcsán is kialakulhatnak hiánybetegségek, hiszen a savasodás folyamata hasznos nyomelemeket, ásványi anyagokat és vitaminokat von el  a szervezettől. Ilyenkor a test a felesleget a táplálékokból származó bázikus anyagokkal próbálja semlegesíteni. Ha ez nem megy ezen bázikus anyagok hiánya miatt, akkor az ásványianyag-készletek kifosztásával oldja meg a problémát, és köti meg a felesleges savakat. Ezek mint felesleges salakanyagok elraktározásra kerülnek a szervezetben (különösen a kötőszövetben), így hozva létre mérgeződést.
Az egyes betegségek esetén mindhárom folyamat (hiányállapot, elsavasodás, elsalakosodás) jelen van, csak különböző mértékben. Ezért a bázisterápia mindenképpen a hiány pótlásából, a szervezet lúgosításából, valamint a salakanyagok eltávolításából, azaz a méregtelenítésből áll. Ha ezekhez nyúlunk, akkor biztosra vehetjük, hogy nem hibázunk, és a szakember által adott támogatással feltehetjük a koronát öngyógyításunk csúcsára.
(Itt ajánlanám Váradi Tibor öngyógyítás témakörében elhangzott előadásait, amelyek nagymértékben segítik önmagunk gyógyítását, a tudatos gyógyulást.) A szervezet tehát rendelkezik öngyógyító erővel, „önvédelmi” eszközökkel, amelyek ha helyesen működnek, akkor megelőzhető minden betegség.

A gócok elmélete

Ha a védelmi vonal nem látja el megfelelően a feladatát, akkor a szervezetben úgynevezett gócok alakulhatnak ki. Kialakulásukhoz az kell, hogy az emberi szervezet táptalajul szolgáljon a kórokozóknak. Ez egyrészről lelki szinten történik, ugyanis egy meghatározott stressztényező (negatív gondolat, negatív érzelem) egy meghatározott szervben szöveti stresszt okoz. Ez a szöveti stressz gyengíti az adott szerv védekező képességét, miáltal a szervezetbe jutott és/vagy ott keletkező méreganyagok (homotoxinok, nyálka, zsírmirigyek, véralvadékok stb.) könnyebben lerakódnak.
Ezt követően a kórokozó már megfelelő rejtekhelyet találhat magának, hogy elrejtőzzék az immunrendszer elől, s úgynevezett fertőzési gócokat alakítson ki. Tehát a fertőzési gócok parányi méretű, gömb alakú képződmények, amelyek szerves és szervetlen anyagokból álló szöveti képletek. Olyan anyagokból állnak, amelyeket a szervezet már képtelen a maga számára hasznosítani, de kiválasztani sem tudja. Ezektől a szervezet próbál gyulladás vagy sejtelhalás által megszabadulni. Ha ez nem sikerül, akkor kénytelen ezeket a kötőszövetben lerakott képleteket minél jobban elhatárolni, elzárni. Ha ezekbe a lerakatokba betelepednek az egyes betegségekből (fertőzésekből) származó mikroorganizmusok, akkor létrejön a fertőzési góc, amely nemcsak helyileg hat a szervezetre, hanem távolabbi helyeket is károsíthat. Ez különösen akkor igaz, ha az úgynevezett „alvó góc” az immunrendszer gyengülése következtében felébred Csipkerózsika-álmából. A hagyományos orvoslás ugyan foglalkozik a góckutatással, de lehetőségei korlátozottak: az immunológiai és vérvizsgálatok az alvó gócokat nem érzékelik. Ezen gócok kihatása energetikai zavarokat okoz, így azok feltérképezése is elsősorban energetikailag lehetséges. Erre hivatott a dr. Voll által kidolgozott elektroakupunktúrás diagnosztikai rendszer.
Létrejöhetnek elsődleges fertőzési gócok, főleg a kínai orvoslás által meghatározott yin szervekben (a szívben, a lépben, a tüdőben, a vesében, a májban és az agyban). Ezen szervek yang párjainál alakulnak ki a másodlagos gócok. Az elsődleges fertőzési gócok megszűntetésével oldódnak az egyéb (másodlagos szervhez) kötött panaszok is.

Az elsődleges szervek panaszai

A szívben levő fertőzésgóc kiváltásában a krónikus örömtelenség, az önzőség, a pesszimizmus, a gyűlölet és az egoizmus játszik szerepet, és a következő szervek működésére van negatív hatással: vékonybél, ütőerek, nyelv, arc stb. Ha a góc jelen van az alábbi tünetek jelenhetnek meg: szívdobogás, szívritmuszavar, nyomás a szív körül, kis megterheléskor szapora légzés, angina pectoris, szélütés, beszédhibák, túlzott izzadás, az ajkak és a körmök kékes elszíneződése, a tenyér égése, a nyelv hegyének megváltozása, korai magömlés, vérvételkor ájulásra való hajlam stb.
A  lépben levő elsődleges fertőzésgóc okai között az aggódás, a tépelődés, a helyzetekbe való beleragadás szerepelhet, és a következő szervekben okozhat problémát:  hasnyálmirigy, gyomor, nyelőcső, gége, nyombél, nyálmirigyek, hipofízis, hipotalamusz stb.
Ha a lépben és valamely hozzátartozó szervben méreganyagok halmozódnak fel, akkor a következő testi megnyilvánulások mutatkozhatnak: kövérség, ínyvérzés, túlzott soványság, szívidegesség, afták, aranyér, a végtagok bizsergése, gyakori éjszakai vizelés, a szemhéj problémái, nőgyógyászati folyás, édesség utáni vágy, száraz ajkak, a nagylábujj deformációja, nyálkahártyaproblémák, rendszertelen menstruáció, vizes nátha, a végtagok fáradtsága és gyengesége stb.
A tüdőben jelenlévő góc beképzeltség, gúny, megvetés, felsőbbrendűség-érzet, következtében alakul ki, és a következő szervekben okoz problémát: vastagbél, légcső, orr-garat, nyelőcső, mandula, orr- és melléküregek, bőr stb.
A tüdő érintettsége vagy a vele összefüggő szervekben jelenlévő méreganyagok az alábbi tünetek valamelyikét idézhetik elő: orrdugulás, száraz bőr, torokgyulladás, gyakori ásítás, tüsszögés, légszomj, asztma, vállfájdalom, a könyökhajlat elváltozása, vállizom merevsége, a hang elveszítése (afónia), gyenge, erőtlen hang, túlzott izzadás, fáradtság, krónikus köhögés, ekcéma stb.
A vesében levő fertőzésgócok kialakulásának hátterében félelmek, fóbiák, határozatlanság, bizonytalanság áll, és a következő szervek problémáit okozhatják: húgyhólyag, ízületek, csontok, fogak, méh, gerincvelő, prosztata, pajzsmirigy, petefészek, haj, hajhagymák stb.
A vesékben levő gócok vagy toxikus lerakódások az alábbi tüneteket idézhetik elő: fülzúgás, ülőideg-gyulladás, gyakori éjszakai vizelés, lágyékfájdalom, nőgyógyászati folyás, derékfájdalom, az arc reggeli vizenyője, a boka megduzzadása, lábon előforduló vizenyők, gyenge, törékeny csontok, rossz fogak, kései fognövekedés, menstruációs zavarok,  lábgomba a 4. ujj és a kisujj között, korai magömlés, impotencia, terméketlenség, vetélésre való hajlam, hallászavar, esti fogcsikorgatás, izomsorvadás stb.
Ha a máj (kínai neve védőpajzsot jelent, ez utal védő, méregtelenítő funkciójára.) fertőzésgócokkal terhelt, akkor a harag, a düh és az agresszió jelenléte mellett a következő szervek funkciójában lép fel zavar: epe, Langerhans-szigetek (a hasnyálmirigy belső elválasztású része, amely az inzulint is termeli), faggyúmirigyek, mellékvese, körömágy, szem, hímvessző, hüvely, perifériás idegrendszer, herék.
A gócok és méreganyagok az alábbi tüneteket eredményezhetik: szemkönnyezés, látásgyengülés, farkasvakság, a nemi szervek problémája (pl. viszketése, kiütések, hímvessző fájdalma), a szem kivörösödése, indokolatlan szédülés, a kötőszövet gyulladása, sérv, hónaljprobléma stb.
Végezetül még egyszer hangsúlyoznám, hogy a lelki-szellemi méregtelenítés a tisztulás elengedhetetlen része. Ebben a folyamatban jelentős segítséget nyújtanak a különféle kúrák (böjt-, gyümölcs-, nyers- és gabonakúra stb.), a kineziológiai fémkivezetés, a kineziológia, a stresszoldó módszerek (masszázs, relaxáció, autogén tréning stb.), a fitoterápiás, a homeopátiás és a spagirikus készítmények, a virágeszenciák és a Schüssler-sók is. Az ima, a böjt és a meditáció szerepe pedig felbecsülhetetlen.

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Váradi Tibor Tavaszi tisztítókúrák című előadása
Vladimír Jelenik: A mérgetelenítés ABC-je
Dirk Leiner: Regulationsmedizin in Theorie und praxis

Dr. Várhelyi Gábor