Az előző évszázad 10-es és 20-as éveiben történt. Rudolf Steiner figyelme egyre inkább az Antropozófia gyakorlati életben való felhasználása felé fordul. Így a betegség, egészség, gyógyulás antropozófus szemléletéről is egyre többet mond.

Betegek keresik fel, hogy útmutatást adjon a gyógyulásukhoz, és orvosok is felkeresik, hogy együtt kimunkálják a steineri alapokon álló gyógyítást. Az Antropozófus Gyógyászathoz pedig egyre inkább kellenek azok a különleges szerek, melyeket eleinte maga Rudolf Steiner, később útmutatásai alapján az orvosok, gyógyszerészek állítanak össze. Így elég hamar elkezd működni egy kis laboratórium, hogy az Antropozófia elvein alapuló gyógyítást és gyógyulást választók igényei szerint gyógyszereket állítson elő. A kis laboratórium rohamosan fejlődik, hamarosan kisebb gyár lesz belőle. A gyárnak pedig nevet kell adni. Össze is ültek az érintettek, és hosszú megbeszélés kezdődött a név kiválasztása céljából. Az összejövetelen Rudolf Steiner is részt vett. A hagyomány szerint türelmesen hallgatta a hozzászólásokat, és ceruzájával rajzolgatott egy papírlapra. Egyszer csak felkiáltott: „Welle da.” (= ez hullám) „Weleda – folytatta Steiner - ez nem egy kelta gyógyító papnő neve?” Mivel Weleda valóban az ősi hagyományból ismert segítő, gyógyító személyiség, a résztvevők közfelkiáltással e név mellett döntöttek.

 

Így kapta nevét az első és máig legnagyobb antropozófus gyógyszergyár, mely lassan 90 éve kitart elvei mellett, és sikeresen működik. Az emberek életében mára egyre nagyobb szerepet játszó testápolás terén egyenesen Európa legnagyobb natúrkozmetikai gyártójává fejlődött! Az egyik fontos vezérelv, mely a szellemi értékek mellett a sikerek gyakorlati kovácsa, a Föld mélységes tisztelete. Azaz a WELEDA szerint nem elégedhetünk meg avval a számunkra természetesen szintén szimpatikus felfogással, hogy nem szennyezzük tovább bolygónkat. Azt is tudnunk kell, hogy most már egyenesen gyógyítanunk kell Földünket. A WELEDA számára a múlt hagyománya, a jelen termék előállítása és az emberek jövője egyaránt kizárólag olyan gyógyszer- és testápoló gyártási technológián alapulhat, mely semmiképpen sem szennyez – sem földet, sem embert. Sőt segít frissíteni a föld éltető, regeneráló „élet-erejét”. Ez az erő mutatkozik meg aztán a felhasznált gyógynövények gyógyító erejében. Ha ilyen, szintén steineri alapokon álló „bio-dinamikus” módon „kezelt” földből származó növények az alapanyagok, akkor tapasztalhatjuk meg igazán azt, hogy a gyógynövény hatóereje bizonyos esetekben eléri, vagy egyenesen jobb a kémiai alapú gyógyszerek vagy kozmetikumok hatékonyságánál. És persze tudni kell még néhány bölcsességet ahhoz, hogy igazán hatékony legyen a növényből származó alapanyag. Például tudni kell azt, mikor ültetünk. A tágabb környezetünkből, a kozmoszból érkező hatások a tapasztalat szerint befolyásolják a növények fejlődését. Az ültetési idő szigorúan függ tehát attól, hogy a növény virága, levele vagy gyökere számára kell-e a segítő hatásokat összpontosítani? Tudnunk kell azt is, mikor szedjük a termést. A virágot például mindig reggel szüreteljük, mert a felszálló erők ekkor erősek igazán. Aztán tudjuk azt is, hogy bizonyos növények bizonyos területeket különösen kedvelnek. A homoktövis Toscanában háromszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint máshol. Vagy a rózsa szirma különösen Damaszkuszban illatos, a csipke magjának olaja viszont talán Chilében a legértékesebb. Ha ezt is tudjuk, és még ráadásul szociálisan is segítünk az adott országban, akkor a növény számára legjobban kedvelt területen kell elkezdeni a „bio-dinamikus” termesztést, és rendkívül hatékony lesz az alapanyag. S így lesz igazán ápoló, gyógyító a végtermék. A homoktövis mindenki számára tapasztalhatóan regenerálja a bőrt vagy italként alkalmazva a szervezetet. A rózsa élményszerűen vitalizál külsőleg, illata pedig varázslatos, az egész emberre harmonizálóan hat.
(Folytatása következik)

dr. Jakab Tibor


Szellemtudomány a gyakorlatban 2. rész

Az antropozófus orvos

Még az úgynevezett „rendszerváltozás” előtti időben történt. Fiatal orvosként dolgoztam egy kórház belgyógyászati osztályán, de leginkább az intenzív kardiológiai részlegen szerettem az ügyeleteket. Sok-sok súlyos beteget láttam és kezeltem lelkesen kollégáimmal együtt. Az intenzív részlegen a betegekről különféle drótok vezettek a kijelzőkhöz, melyek csipogtak, sziszegtek vagy éppen vészjóslóan sivítottak, a betegekbe pedig infúziók folytak, telve gyógyszerekkel. Sokszor kellett a szív ritmusát helyreállító pacemakert bevezetni az ereken keresztül direkt a beteg szívbe, és gyakori volt a mesterséges lélegeztetés, az újraélesztés is. Zajlott a munka…
Közben antropozófus ismerőseim megismertettek egy kedves idős kollégával, Enyingi Göllner Lajossal, aki egészen más stílust képviselt a gyógyításban. Nyugodtabb, elegánsabb, a betegnek és magának is időt adó, az ember és a természet törvényeit ismerő és figyelembe vevő munkatársam természetes szerekkel történő gyógyítást végzett. Az akkori kor szellemének megfelelően mindezt titokban tette. Nagyon becsültem benne, hogy mindig arra biztatott: csak tanuljam a belgyógyászatot, ismerjem meg minél jobban a hivatalos gyógyítást. Meglepetésemre egyáltalán nem kritizálta a hivatalos medicina eredményeit. Rendeléseit látogatva hamar rájöttem, hogy a medicinát ő is tudja, de bizonyos esetekben sokkalta többet is tud annál. Kedvesen, szelíden, odafigyelve hallgatta a hozzá fordulók panaszait és életét, ráadásul megvizsgálta őket: ha a foguk fájt, akkor is megnézte a pulzusukat, megvizsgálta a hasukat, mert „a betegség nem mindig ott lakik, ahol a panasz”. Látszott rajta, hogy komolyan veszi a betegeit, és rendkívüli erővel próbál segíteni rajtuk: beszélgetéssel, diétákkal és gyógyteákkal, és az akkor még csak nagy titokban, Svájcból becsempészett Weleda gyógyszerekkel. Mindig érződött, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy a környezettel, az égiekkel, és saját magunkkal elveszített összhangot helyre lehessen állítani. Személyisége, hozzáállása miatt a betegei ragaszkodtak hozzá, kifejezetten szerettek rendelőjébe járni, mert érezték: dr. Enyingi Göllner Lajos igazán a gyógyítójuk. Az emberek antropozófus orvosnak nevezték.
Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy nagyon tetszik ez a Lajos bácsi-féle dolog. Ezért először belgyógyászatból szakvizsgáztam, majd háziorvos voltam pár évig, hisz „a hivatalos orvoslást minél jobban meg kell tanulni”! Eközben pedig sikerült egy ösztöndíjat elnyernem Svájcba, ahol a természetes gyógymódokat tanulmányozhattam. Így kerültem egy évre vendégorvosként az Ita Wegman és a Lukas Klinikákra Dornachba, a két legrégebbi antropozófus kórházba, ahol az első napokban meghatározó élmények értek. Az antropozófus kórházban is van intenzív részleg. Én persze először itt kezdtem tanulmányozni az antropozófus gyógyítást. Nagy megnyugvásomra meg is találtam a szokásos orvoslás fegyvertárát: a különféle ismert műszereket és a számomra ismeretlen „gyógyszereket” tartalmazó infúziókat. De meglepetésemre ott találtam egy kedves fiatal hölgyet is, aki az egyik súlyos beteg mellett ült fehér köpenyben (azaz nem hozzátartozóként), és lanton muzsikált. Mint a betegért felelős orvos megkérdeztem, hogy ő mégis miért ad itt hangversenyt? Készséggel válaszolt: ő a zeneterapeuta, és most a lant zenéjével gyógyít. Láthatta rajtam a mély kételkedést, mert felajánlotta, hogy ha én mint orvos úgy látom jónak, hogy abbahagyja, hát akkor ő nem zenél tovább. Abba is hagyattam vele a húrok pengetését, de fél perc sem telt el, és a gyógyszeres infúzió ellenére az EKG egyenletes szívműködést észlelő „csipogása” bizony egyre nyugtalanítóbb összevisszaságban kezdett jelezni. Gyorsan visszatértünk a lantzenéhez, mely mellett a beteg szívműködése lassan ismét egyenletessé vált…
Az ott eltöltött egy év sok hasonló tapasztalata arra tanított meg, hogy az antropozófus medicina hozzáértő orvosok és terapeuták mellett, valamint ha rendelkezésre állnak a megfelelő minőségű táplálkozás feltételei, a gyógyteák, valamint a speciális, homeopátiás vagy fitoterápiás eljárással készült antropozófus gyógyszerek nyújtotta lehetőségek, bizony nagyon hasznos kiegészítője, olykor akár helyettesítője is az akadémiai orvoslásnak. A szénanáthától az ekcémáig, a fejfájástól a magas vérnyomásig vagy az emésztési zavarokig sok-sok betegség gyógyítható (és nem csak kezelhető!) így. De a súlyosabb betegekben (májgyulladás, asztma, daganat, kedélyzavar stb.) szenvedők is segítséget kaphatnak ily módon. Én több mint tíz éve rendelek mint belgyógyász és természetgyógyász. Titkon abban reménykedem, hogy a hozzám forduló betegek, a velem együttműködő gyógyítók egyszer majd engem is antropozófus orvosnak tartanak.

Dr. Jakab Tibor


Szellemtudomány a gyakorlatban 3. rész

A tudományos megfigyelések szerint néhány betegség elterjedtsége esetében a fiatal nemzedéket vizsgálva ijesztő statisztikai adatokat regisztrálhatunk. A legfeltűnőbb az úgynevezett „atópiás” jelenségek gyors növekedése. Az „atópia” görög szó, azt jelenti, hogy valami nincs a helyén. Ezzel az elnevezéssel az orvoslás arra utal, hogy a méregtelenítés máshol történik, mint ahol fiziológiásan kellene, hogy történjék. Ahelyett, hogy a vese vagy a máj méregtelenítené a szervezetet, ezt a folyamatot a nyálkahártya vagy a bőr végzi, s így gyulladás keletkezik. Ebbe a betegségcsoportba tartozik az orrdugulással, tüsszögéssel, könnyezéssel, torokviszketéssel járó úgynevezett szénanátha; a köhögéssel, nehézlégzéssel súlyosbított tüdőasztma; és a bőrgyulladást és viszketést okozó atópiás ekcéma. Míg húsz évvel ezelőtt ez a tünetegyüttes alig volt ismert, ma már a fejlett ipari országokban a lakosság mintegy  25 százaléka érintett. Sőt, minél fiatalabb generációt vizsgálunk, annál több a beteg. Ez az óriási szám ad okot az egyre fokozódó tudományos érdeklődésre és kutatásra. E betegségek lényege, hogy az ember védekezőrendszere túlérzékennyé válik, nem csak a kórokozó vált ki gyulladásos tüneteket, hanem a szervezet számára addig természetes anyag is: a pollen, a poratka, a háziállatok szőre, egyes ételek és így tovább. A másik tényező, ami gyakran vezet a tünetek kialakulásához, az emberi szervezettel kapcsolatba kerülő egyre nagyobb számú vegyszer bármelyike. A betegség egyre fokozódó terjedése arra ösztökélte az Európai Uniót, hogy nagyszabású vizsgálatot indítson annak tisztázására, mi védhet meg bennünket, de főleg a fiatal generációt a jelenség továbbterjedésétől. Ennek kapcsán valóban igen nagy számú, 6733 5-13 éves gyermekre kiterjedő nemzetközi vizsgálat indult, melyet a Svéd Királyi Akadémia irányított. Az iskolások közül 4606 volt a steineri iskolába járók száma, a többi gyermek ugyanazon a környéken, de más típusú iskolába járt. A vizsgálatokat – melyek a legmodernebb statisztikai kérdőívek kitöltésétől a vérvétellel is igazolt orvosi diagnózisig terjedtek – öt országban: Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Svájcban és Svédországban végezték. A 2005. évben közzétett eredmények azt mutatták, hogy a Steiner-iskolákba járó, és/vagy úgynevezett „antropozófus környezetben” élő gyermekek esetében tudományosan bizonyíthatóan lényegesen kisebb számban találhatóak meg az említett betegségek. Most már csak arra a kérdésre kellett választ kapni: tényszerűen mi lehet az, mely ezt a mérhető és jelentős különbséget okozza? Mi az a steineri nevelésben, amitől a gyerek egészségesebb lesz? Ezeket a tényeket próbálták meg a tudósok elfogulatlanul kideríteni. Nyilvánvaló volt, hogy a Steiner tanácsait megszívlelő, „antropozófus módon nevelő szülők” kevesebb hivatalos gyógyszert adnak gyermekeiknek, továbbá kritikusabbak bizonyos védőoltásokkal szemben is. Ezért aztán ezeket a kérdéseket vizsgálták a legrészletesebben. Ami bizonyítható: azon gyermekek, akik az életük kezdetén antibiotikumot kaptak – feltehetően a gyógyszer bélflórára való kóros immunmoduláló hatása révén – sokkalta gyakrabban betegedtek meg tüdőasztmában. Bebizonyosodott továbbá, hogy – és ezt alig merem leírni – szintén ritkábban kapnak atópiás betegséget azok, akik nem részesülnek a kanyaró, a rubeola és a mumpsz elleni védőoltásban! Valószínűsíthetően szerepet játszik még a betegség megelőzésében az úgynevezett „biodinamikus” táplálékokon alapuló étkezés, a vegyszerektől mentes test- és egészségápolás, valamint a stresszmentes nevelés jótékony hatása is. Amiről tehát oly sokat beszélünk Steiner nyomán, az napjainkra tudományosan igazolható ténnyé válik. Az egyre fiatalabb nemzedék pedig mára akár betegsége árán is egyre erősebben követeli: tessék hallgatni az okos szóra!

Dr. Jakab Tibor

Szellemtudomány a gyakorlatban 4. rész

Nürnberg városa összekapcsolódik Európa történelmével. A régmúlt mesterdalnokairól szóló legendáktól kezdve a második világháború híres eseményeiig a város történelme arra utal, hogy itt mindig fontos, érdekes dolgok zajlanak. Ilyen a hely szelleme….
A 21. századi Nürnberg nemcsak a szépen karbantartott és ápolt emlékeiről, futballcsapatáról, illetve jóízű hagyományos konyhájáról híres. Mára nyugodtan mondhatjuk, hogy vásárvárossá is vált. E vásárok közül kiemelkedik a világ legnagyobb bioszakvására, a Biofach.
Legalább tíz éve követem nyomon elméletben és gyakorlatban is mindazt, ami Európában és Magyarországon a „biotermékek” körül zajlik. Hogy miért? Talán valami különös, a gyermekkoromba visszanyúló vágy miatt egy tisztább, egyszerűbb, átláthatóbb és szebb világ felé.
Abban a korban nőttem fel, amikor még a háztartásban nem nagyon volt kidobandó szemét. Minden „újrahasznosítható” volt: a maradékot megették a háziállatok, a többi komposztálható, égethető volt. Ha autó tévedt a falunkba, mi, gyerekek „falkában” futottunk utána, hogy egy kis benzingőzt szagolhassunk. Vegyszerek nélkül művelték a földet. Sem műtrágya nem volt, sem növény- vagy rovarirtó szer. Egyszerűen kihordták a földre a trágyát és a komposztot. Aztán szántottak és kapáltak. A háziasszony otthon főzött, tartósítót, aromát, színezéket nem is látott… Ünnepek alkalmával kiöltöztek az emberek, templomba mentek, utána zenéltek és mókáztak, ahogy az alkalomhoz illett. Aztán más világ jött. Lett sok-sok műanyag és műtrágya, meg lett DDT és terméshozam. Aztán lett még ízetlen zöldség, kényszerérlelt gyümölcs, és nitrátos talajvíz. Meg persze allergia, ételintolerancia, bőrgyulladás, szénanátha, asztma és sok-sok daganatos beteg is.
Ahogy a Biofach szakvásár résztvevőit évről évre elnézem, láthatóan egyre több emberben van valami hasonló érzés, ami egy élhetőbb világ felé hajtja őket. Az igazi népvándorlás célpontja a vásár idején Nürnberg. A szállodák még a környéken is dugig vannak vendéggel. Az autópályáról külön tábla irányítja a vásár felé a sorokban lekanyarodó látogatók özönét. A reptérre különgépek érkeznek. A vásár ötemeletes parkolóházai már reggelre zsúfolásig megtelnek. A német precizitás persze úrrá lesz az ember- és autóáradaton: a rendezők mindenkit percek alatt a megfelelő helyre irányítanak. A szakvásár egyébként nem is az egyszerű vásárlókat szolgálja, inkább a szakembereknek, főleg a kereskedőknek való. Körülnézhetnek, hogy mi van a világ „biopiacán”, és üzleteket kötnek. Egyszerűen vásárolni alig-alig lehet. A Brazil pavilonban például akartam egy kis biokávét venni, mire megkérdezték, hogy hány tonnát kérek?
Van itt minden, ami természetes: vegyszermentes ültetvényekről származó finom kávé Brazíliából, ugyanilyen tea Ceylonból, műtrágyát sohasem látott legelőkön tartott tehenektől származó tejtermékek az alpesi országokból és Dániából, biotermelésből származó zamatos borok a mediterrán vidékekről, fűszerek és ételek egzotikus országokból, vegyszermentes tészta Olaszországból,  E-számokat és aromákat nem tartalmazó üdítőitalok és ásványvizek…  Már a sok kóstolástól jól lehet lakni. Minden ételnek és italnak saját íze, zamata van. De van természetes anyagból készült friss illatú ágynemű és matrac, gyapot Dél-Amerikából, pamut-, gyapjú-, selyem- és lenvászonruházat, melyek elegánsak, sportosak, szépek – kinek mi az óhaja. Vannak festékek, mosószerek és vegyszerek melyekben nincsenek természetet károsító foszfátok, és vannak az idén külön hangsúlyt kapott patikatisztaságú, hatékony natúrkozmetikumok. Néhányuk alapanyaga kizárólag olyan növény lehet, amely termőföldje legalább hét évig nem látott vegyszert. Ez biztosítja a tényleges hatóanyagtartalom minőségét és mennyiségét. Találunk még vegyszerek nélkül készült fogpasztákat, melyek esetében az sem baj, ha egy keveset lenyel belőlük a gyermek… Tehát minden-minden kizárólag természetes anyagból, vegyszerek, tartósítók, aromák, a szervezetet terhelő anyagok nélkül, csakis újrafelhasználható csomagolásban... És persze vannak magyarok is. Az elegáns kiállítóhelyen, ahol a cipőtől a sapkáig minden portéka lenvászonból készült, rögtön szóba elegyedik velünk a kolozsvári céget képviselő fiatalasszony. Elmeséli, hogy őket az állam támogatja, mert képesek exportra termelni. Kissé csodálkozva, talán irigykedve nézhetek rá, ezért mosolyogva jegyzi meg: „Ja, minket még nem ért el az EU-tanázia.”
De jó volna tisztán, szépen és jól élni. Úgy, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül tekinthessünk a jövőbe. Aki így tesz, az mosolyoghat.

Dr.  Jakab Tibor


Szellemtudomány a gyakorlatban 5. rész

Háromhónapos csecsemőt hoz az édesanyja a rendelőmbe. A kislány szépsége és fontossága tudatában az egészen pici gyermekek utánozhatatlan bájával, csillogó szemmel mosolyog. Kezecskéi, lábacskái a levegőben úsznak, ujjaival kecsesen jelez, mint valami égi karmester, akire még nem vonatkozik a gravitáció törvénye.
Hirtelen azonban a kicsi arc elborul, és a csöppség apró ujjaival gyűrni kezdi a nyakán a bőrt. Közelebbről megnézve kiderül, hogy az arcon még bársonyos bőr a nyakon és a törzsön bizony erősen gyulladt, a piciny ujjak vakarásától néhol már sebes. A kérdések nyomán kiderül, hogy a kicsi egy ideig csak anyatejet kapott, de a mama a környezete tanácsára hallgatva tápszert kezdett adni neki az anyatejet kiegészítve, „nehogy valami baj legyen”.
Már többször észrevettem, hogy azok a környezetünkben élő „szakemberek”, akik alapjában véve szorongó típusú személyiségek, a saját félelmeiket megpróbálják – jó szándékú tanácsként – másokba is átplántálni. Erre tipikus példa a „nehogy valami baj legyen” kezdetű kántálás, melyet a magam részéről azzal szoktam elütni, hogy ilyen alapon azt is mondhatnánk: nehogy eltörje a gyerek a lábát, gipszeljük be előre! Ebben a konkrét, az anyatejet érintő esetben még azt is hozzátettem, hogy az emberiség története tudomásom szerint mintegy 6 millió évre nyúlik vissza. Ebből mindössze egy-két évtizede aggódunk az anyatej összetétele miatt. A korábbi évmilliókban ezt nem tettük… Az anyuka igen értelmes ember lévén nevetett egyet, és megnyugodott afelől, hogy ha elhagyja a tápszert, a kiütés elmúlik. Búcsúzóul még javasoltam egy egyszerű nyugtató kenőcsöt, és elmondtam, hogy miként lehet észrevenni a csecsemőn a táplálkozás hiányaiból adódó bajokat. A mama elégedetten távozott, és pár nap múlva jelezte, hogy a kiütések tényleg elmúltak. Két hét múlva jött ismét. Ekkor a kislány arcocskáját borította csúnya gyulladás, mely a vakarások miatt néhány helyen már vérzett is. A mama sírva mesélte, hogy egy kisebb gyulladás miatt a csecsemő arcát – ezúttal is a „nehogy valami baj legyen” tanácsra hallgatva – olyan krémmel kente be, mely igen erős hormonális hatóanyagot is tartalmaz. Ekkor sírva fakadt, mert tökéletesen látta, hogy hibázott, és attól félt, hogy a gyermek bőre nem jön helyre. Megnyugtattam ismét, elmondtam, hogy mit tegyen, s a gyermek arca  valóban visszanyerte hamvas, rózsás színét. Újabb három hét elteltével ismét megjelentek nálam, ezúttal feltehetően az emlőápoló krém valamely mesterséges ható- vagy segédanyagától maródott fel a pici szája…
Ekkor mesélni kezdtem a mamának a kertről Wetzgauban… Idén is meglátogattam a világ legnagyobb bio szakvásárát Nürnbergben. Egyre inkább lenyűgöz a kiállítás nagysága, az érdeklődő szakemberek óriási létszáma, valamint az, hogy mi minden található már ismét a világban, amit ellenőrzötten vegyszerek nélkül termelnek és állítanak elő. Előtte azonban egy harmincfős csoport tagjaként elmentem a Wetzgau nevű németországi falucskába, ahol Európa legnagyobb ellenőrzött natúrkozmetikumokat gyártó cégének az egyik Demeter minősítésű biokertje található. Ez a minősítés többek közt azt jelenti, hogy a termőföldet legalább hét évig nem érte semmilyen vegyszer. Nincs génmanipuláció, nincs műtrágya. A valódi trágya pedig csakis egy ugyanilyen minősítésű földön legelésző állattól származhat. A kártevők ellen biológiai módszerekkel (az optimális ültetési idő megválasztásával, növénytársításokkal, természetes anyagú preparátumokkal stb.) lehet védekezni. Az itt különösen nagy mennyiségben termelt körömvirág virágának a szüretelése kézzel történik, kizárólag reggel, mert akkor felfelé, a Nap felé törekednek a hasznos, értékes anyagok. A kézi szüretelés előnye, hogy a virágok legszebbjét válogatják ki. A hőkezelést vákuum alkalmazásával végzik, mert akkor nem kell annyira felmelegíteni az alapanyagot. A termékekbe semmiféle kémiai tartósítóanyag vagy egyéb mesterséges adalék nem kerülhet. Ennek ellenére a mikrobiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a természetes tartósítású kozmetikai termékek sterilitása a gyógyszer minőségének felel meg. És mindezt egy független minőségbiztosító intézet is ellenőrzi. Minden folyamat átlátható. Az elvek tiszták, és megalkuvás nélkül valósulnak meg.
Az allergiás, atópiás jelenségeknek főleg a fiatalok körében ijesztően növekvő száma és a biominőség iránti figyelem robbanásszerű növekedése alapján úgy látom, hogy felnő egy új generáció, mely szelíd forradalmat visz végbe. Nem az általam megszokott intellektuális érvekkel próbál környezetünk károsítása, Földünk és lakóinak kizsákmányolása vagy az egyre fokozódó stresszhatások ellen fellépni, mint az én generációm. Ezek az ifjú emberek már tudják azt, amit én még úgy látszik nem: az önzés, az egyéni érdekek mindenek felett való érvényesítése ellen nem mindig lehet észérveken alapuló meggyőzéssel, a bölcs belátásra, az etika törvényeire alapozva küzdeni. Ezeken a módszereken a világot uraló hatalmasságok egyre inkább csak nevetnek. De a felnövekvő új nemzedék egyre nagyobb számban és ellentmondást nem tűrően jelez: nem tud másképp élni, csak sokkalta tisztábban, mint mi, az elődök. Hiába a reklámra költött hatalmas összeg, hiába a meggyőzés rafinált formái! Nem kérnek a Tisztátalan Világból. Betelt a pohár! Ők pontosan tudják, hogy melyek a számukra elfogadható életfeltételek, és másból, köszönik szépen, nem kérnek. Egyszerűen rosszul lesznek tőle…
A mama szemében felcsillanó büszkeséggel szemlélte az addigra békés, mosolygós álomba szenderült gyermekét, az új nemzedék képviselőjét, aki a maga kedves, szelíd, de határozott módján kiküzdötte magának azt, amit tulajdonképpen akart: a túlzó szorongástól és okoskodástól független, önzetlen és természetes gondoskodást, a tiszta anyai szeretetet.

Dr. Jakab Tibor


Szellemtudomány a gyakorlatban 7. rész

Emil Molt, a Waldorf -Astoria nevű cigarettagyár igazgatója az alkalmazottai, munkásai számára emberhez méltó munkahelyet igyekezett teremteni. Olyan munkahelyet, ahol biztosított a megélhetés, jó hangulatú a közösség, és az emberek a lelki-szellemi fejlődésükkel is foglalkozhatnak. Ezért a gyárban megteremtette az akkor még ritka szociális ellátást (a betegsegélyezést, az otthonteremtési támogatást, a tanulási támogatást). Ezeken kívül továbbképző tanfolyamokat szervezett a munkásoknak, a dolgozók magas színvonalú üzemi újságot olvashattak, továbbá igyekezett az alkalmazottai gyermekeinek a lehető legjobb oktatást biztosítani. Tehát nemcsak egyszerű iskolát akart, hanem olyat, ahol a nevelés a gyermek magával hozott képességeit, felépítését, testi, lelki, szellemi igényeit, fejlődési periódusait, valamint a környezet, a mikro- és makrokozmosz alapvető igényeit figyelembe véve zajlik. Felkérte Rudolf Steinert, hogy ennek az igénynek megfelelően legjobb belátása szerint szervezzen iskolát. Steiner alapos előkészítő munka után 1919-ben, Stuttgartban tanárok Emil Molt segítségével megalapította azt az intézményt, mely a létrehozó gyár nevéről a „Waldorf Iskola” nevet kapta.  Az első iskolának akkora sikere volt a gyermekek, a szülők és a tanárok körében, hogy egyre több helyen alapítottak ennek a szellemiségnek megfelelő iskolát, és az elmúlt kilencven évben ez a tendencia töretlenül megmaradt. Ma már a Waldorf-iskoláknak se szeri, se száma, Finnországtól Új-Zélandig, az USA-tól Japánig megtalálhatóak az egész világon.
Közvetlenül az első Waldorf-iskola alapítása után Steiner újabb gyakorlati megoldást kívánó felkérést kapott, ezúttal a gyógyítás lehetőségeinek kiterjesztésére. Akkor ugyanis, az 1920-as évek kezdetén a gyógyítás éppen krízishelyzetben volt. A régi forma elérte a lehetőségei határát. Sokak szerint – akik között voltak betegek, orvosok, ápolók, szervező szakemberek – a gyógyítás elméletét és gyakorlatát ki kellett egészíteni valamiféle új felfogással, amely nem ellentétet, „háborúskodást” indít el a gyógyításban, hanem annak megszerzett értékeit megtartva biztosítja a továbbfejlődés, a tudomány és a hagyomány együttműködésének lehetőségét.  A felkérésnek Steiner eleinte orvostanhallgatóknak és orvosoknak tartott előadások, továbbképzések formájában tett eleget. Igazán gyakorlati irányt a munka dr. Ita Wegman holland doktornő bekapcsolódása által vett. A Waldorf-pedagógiával együtt elindult a gyógyító munka is. Svájcban, a Basel melletti Arlesheimben egy kis klinikát alapítottak, mely máig működik „Ita Wegman Klinik” néven. Egyre több érdeklődő orvos, ápoló és persze beteg jelentkezett, akik az egész embert – vagyis az ember magával hozott adottságait, fejlődését, élettörténetét, szociális helyzetét, erényeit és gyengeségeit, testi, lelki, szellemi képességeit és nem utolsósorban a gyógyítástól elvárt igényeit, elsősorban a természet gyógyító erőinek felhasználását – figyelembe véve akartak gyógyítani, illetve gyógyulni. A gyógyító munka megkezdésével kapcsolatban rögtön felmerült a természetes testápolók és a megfelelő gyógyszerek előállításának igénye. Ezért az alapítók, dr. Ita Wegman és Rudolf Steiner egy, az ő gyógyítási elveik alapján működő gyógyszereket és testápolókat előállító kis laboratóriumot indított útjára. Így kezdte meg munkáját 1921-ben a Weleda Arlesheimben. A Weleda cég neve alapítása óta töretlenül összhangban áll az egészség megőrzését, illetve visszaállítását támogató steineri gyógyítási alapelvekkel. A Weleda azóta tapasztalatai, a természetet és az embert összefüggéseiben szemlélő tudása segítségével hatalmas eredményt ért el. Napjainkra a kis kertből és a benne álló laboratóriumból Európa vezető natúrkozmetikumokat előállító vállalkozásává és az egyik legjelentősebb, a komplementer orvoslásban használt szereket készítő gyógyszergyárrá fejlődött. Öt kontinens több mint ötven országában képviseli ma már ugyanazokat az értékeket: az Ember és a Természet tiszteletét.
A Weleda az ápolásban, a gyógyításban az orvosok, a betegek és a vevők elvárásainak megfelelően – éppen úgy, mint a Waldorf-iskola a pedagógiában – mindig az egész embert veszi figyelembe: az illető magával hozott adottságait, fejlődését, élettörténetét, szociális helyzetét, erényeit és gyengeségeit, testi, lelki, szellemi képességeit, valamint a gyógyítással szembeni elvárásait. Mindezekre tekintettel választja ki mindkét steineri kezdeményezés az egyénre szabott segítség módját.
Mára az „antropozófus gyógyszerek” gyártása is továbbfejlődött. Több cég is létezik, amely „szellemtudományos alapokon” nyugvó gyógyszereket, illetve testápolókat készít. A Weleda mellett a Wala cég az ilyen típusú termékek másik legnagyobb előállítója.
Az Antropozófia két jelentős kezdeményezése együtt indult el, és együtt fejlődik szinte párhuzamosan, megtartva elindítóinak szellemiségét. Nemcsak a jelenlegi kor történései, de érdekes módon a régebbi korok tanításai is erősítik ezt a párhuzamot. Például az európai bölcsesség egyik korai letéteményesei, a latin-római kultúra hordozói is párhuzamot láttak a nevelés és a gyógyítás feladatai között. Ezért hívták, és hívjuk máig orvosainkat „doktor”-nak. A szó jelentése: tanító, mester.

dr. Jakab Tibor


Szellemtudomány a gyakorlatban 8. rész

Hétéves leánykát hozott az édesanyja. A kislány arányos alkatú, szép arcú gyermek, hosszú, dús vörös haja a válláig ér. A panasz, amit az édesanya ad elő, igen érdekes: ha a lányka belép az iskolába, igen heves, viszkető kiütés lép fel az arcán. Ez a jelenség hirtelen kezdődött és három hete áll fenn. Korábban a gyermeknek semmilyen bőr- vagy egyéb betegsége nem volt. A bőrgyógyász valamilyen allergiát valószínűsített a tünetek hátterében, de az allergiaellenes kezelés (diéta, gyógyszer és szteroidkenőcs) egyáltalán nem segít a kellemetlen panaszok megszüntetésében. Az iskola pszichológusa – tekintettel a tünetek súlyosságára – iskolaváltást javasolt. Az új iskolában azonban az első óra elteltével éppen úgy fellépett az egész arcra kiterjedő viszkető, vörös kiütés, mint az előző helyen.
De mi történt három hete?  Sem a gyerek, sem az édesanyja nem emlékezett semmilyen különös eseményre.
Nekem azonban derengeni kezdett valami… Nagyjából három hete odahaza a két nagyfiam gondosan lefektette tizenkét éves öccsét, majd elvonult a szobájába, ahová lányok ugye nem mehetnek. Ezután még szóltak nekem, hogy ha nem vagyok ijedős, akkor nézzem meg az esti filmet, mert az egy izgalmas sorozat következő része lesz. Ilyen invitálás után már virtusból is kötelező a részvétel: nehogy már úgy tűnjön, hogy valami pipogya alak az apjuk! Hát megnéztem azt a filmet, pedig ijedős vagyok…
A profi módon megalkotott ijesztő képek, a rémisztő hangeffektusok által kísért jelenetek sora olyan történetté állt össze, melynek az a lényege, hogy egy kislányt megöl az édesanyja. De ezt akár el is lehet fogadni, mert a leánykát valami gonosz erő szállta meg, mely embert és állatot egyaránt megbolondít, elpusztít. Ámde a kislány a halála után is folytatta tevékenységét. Aki a hosszan csengő telefont felvette a halott lány hívására, azt a kislány televízióból kibúvó szelleme brutálisan megölte. A főszereplő tehát egy szép, nyolc év körüli kislány volt, akinek hosszú, dús haja az arcát is eltakarta.
A magam részéről otthon akkor némi megrovásban részesítettem a két fiút (huszonkét és tizennyolc évesek), amiért nincs jobb dolguk, mint ilyesmit nézni, majd nem mertem lemenni a pincébe megrakni éjjelre a kazánt… A fiúk is csak negyedóra elteltével mentek el, mikorra némileg kibeszéltük magunkból az első ijedtséget.
Később azonban a rendelőben felderengett az emlékezetemben ez az este, hiszen a leányka „kísértetiesen” hasonlított a főszereplőre. Rákérdeztem és eltaláltam: a kislány otthon megnézte ezt a bizonyos filmet. Egy hétéves gyermekbe sokkal erőteljesebben beleivódik egy ilyen élmény, mint egy felnőttbe. A kisebb gyermek idegrendszere nem annyira érett, hogy bonyolult módon elvonatkoztatni, azaz védekezni tudjon ellene. A filmkockák és a kísérő hangeffektusok által előidézett képek valóságként jelennek meg a számára, és sokkolják. Ez nemcsak lelki szinten, hanem olykor egészen a testi síkig képes hatni. Ami a felnőtt számára inkább a hétköznapok unalmas ritmusából, egyoldalú ingereiből kizökkentő élmény, egyfajta játék, az a gyermeket károsíthatja, megbetegítheti. Amikor a telefon csengetéséhez hajszálra hasonlóan csengetnek az iskolában, a kislány a film által okozott sokknak és az igazságérzetének teljesen megfelelő vészreakciót ad: begyullad, és „elrejti” az arcát, elbújik. Semmiképp sem akar azzá válni, aki a csengetés után pusztítani kezd.
„A betegnek mindig igaza van”– mondta az a professzor, akitől a kórházban az orvoslást tanulni kezdtem. Mi, fiatal orvosok mindig mosolyogtunk ezen a csacskaságon: „Hogyan lehet a betegnek igaza? Ő nem érthet a betegséghez! A szakértő én vagyok!” Ismét látnom kellett, hogy öreg tanítónk tudott valamit. A gyerek ebben az esetben is helyesen reagált. Nekünk, felnőtteknek pedig nem maradt más hátra, mint a tanulság levonása. De ez legalább sikerült, így aztán megpróbálhatjuk lecsalogatni a szép gyermekről azt a csúnya allergiát: az álarcát.

dr. Jakab Tibor