„Amit eddig hibásan betegségnek értelmeztünk, az valójában egy biológiai józan ész megvalósulása, ami egyenlő a természet értelmes biológiai programjával.”
Dr. Ryke Geerd Hamer Dr. Hamer szemlélete a betegségekkel kapcsolatban merőben más, mint a hagyományos orvosi megközelítések. Az embert lelki lénynek tekinti, akinél a betegségállapotok kiindulásánál minden esetben egy pszichés ok található. A holisztikus gyógyászat is hasonlóképpen vélekedik. A Német Új Orvostudomány nagyszerűsége – többek között – abban rejlik, hogy Dr. Hamer megtalálta, és bizonyítani is tudta ezt az összefüggést.

Dr. Hamer orvosi és teológiai diplomát szerzett, és számos orvosi találmány fűződik a nevéhez (pl. a Hamer-szike). 1978-ban Olaszországban dolgozott ingyen (megélt a találmányainak jogdíjából), amikor a fiát meglőtték. Néhány hónap múlva a fia meghalt a kórházban, Hamer doktornak pedig  a következő évben hererákja lett. Megműtötték, de ezzel számára nem ért véget a történet. Felmerült benne az a lehetőség, hogy a rákja összefügg a fia halála miatti fájdalommal. Egy rákklinikán kezdett dolgozni Németországban, és megkérdezte a betegeket, hogy történt-e velük súlyos érzelmi megrázkódtatás a betegség megjelenése előtt. A 200 beteg mindegyikénél  megtalálható volt egy ilyen esemény. Mivel összefüggést talált a lelki sokk és a betegség között, úgy gondolta, hogy ennek biológiai alapja is kell, hogy legyen. Feltételezte, hogy ezeknek a folyamatoknak meg kell jelenniük az agyban is, hiszen az agy irányítja az egész szervezetet.
Agyi CT-k alapján felfedezte a különböző érzelmi sokkok hatását az agy különböző területeire. Ez megadta számára a hiányzó láncszemet a lélek és a szervek között. Kutatásai kiterjedtek más betegségekre is, és mindezek alapján megfogalmazta az úgynevezett „öt biológiai törvényt”. 1981-ben ez utóbbiakra alapozva létrehozta az elképzeléseit Új Orvostudomány néven. A következő évben beterjesztette felfedezéseit a Tübingeni Egyetem orvostudományi karára. Az egyetem visszautasította, hogy egyáltalán foglalkozzon a témával, mivel az megkérdőjelez mindent, amit eddig az orvostudományról tudtak. Először fordult elő, hogy egy beterjesztett felfedezést vizsgálat nélkül elutasítottak. Sőt, az egyetem ultimátumot adott Dr. Hamernek, hogy fejezze be a témával kapcsolatos munkáját, különben felbontják a szerződését. Ő kitartott az elmélete mellett, így elveszítette a munkahelyét az egyetemen és a klinikán. Bírósághoz fordult, mely 1986-ban határozatot hozott arról, hogy az egyetem köteles megvizsgálni a benyújtott tételeket. Az egyetem ezt ismét visszautasította. Ugyanezen évben visszavonták az orvosi diplomáját is. Az ítélet indoklása: nem tagadja meg esküvel a rák vastörvényét (az egyiket az öt biológiai törvény közül), és nem fogadja el általános érvényűnek a hagyományos orvostudományt. Mindemellett dr. Hamer tovább folytatta a munkáját. Meg akart bizonyosodni arról, hogy minden betegség esetében működik az öt biológiai törvény. 1987-re 10.000 dokumentált esetet tudott produkálni. 1994-ben egy újabb bírósági határozat született, hogy az egyetem vizsgálja meg téziseit. Ez a mai napig nem történt meg. Ugyanebben az évben már 20.000 dokumentált esete volt. 1997-ben engedély nélküli orvoslásért 18 havi börtönre ítélték. A házkutatás során 6500 halálosnak minősített beteg kórlapját találták meg nála, melyet barátai bocsátottak rendelkezésére. A bíróság kénytelen volt elismerni, hogy a 6500 betegéből 6000 még mindig életben van, és jó egészségnek örvend. 12 hónap letöltött büntetés után elengedték. Spanyolországban folytatta a kutatásait, és mint természetgyógyász praktizált. Hamis vádak alapján feljelentették Franciaországban. 2004 őszén elrabolták Spanyolországból, és Franciaországban bebörtönözték. Hat hétig a rokonai sem tudtak róla semmit. 2006 elején szabadon engedték, addigra már 40.000 dokumentált esetben használta ő vagy kollégái sikerrel a GNM-et. Eddig 11 gyilkossági kísérlet volt ellene.

Az öt biológiai törvény

A rák vastörvénye
Ez a törvény azt mondja ki, hogy egy súlyos érzelmi megrázkódtatás indítja el a betegséget. Ezt Dr. Hamer nagyon szilárd törvénynek találta, amely minden betegségre vonatkozik, nemcsak a rákra. Ugyanakkor nem minden érzelmi megrázkódtatás indít el betegséget. Dr. Hamer négy jellemzőt talált a sokkélménnyel kapcsolatban, melyek együttes jelenléte okoz betegséget:
– váratlan, vagyis az illető nem számít rá, nem látta előre;
– hirtelen, nem lépésről lépésre alakul ki;
– brutális, súlyos, mértéke megszabja a kialakuló betegség súlyosságát;
– az egyén elszeparáltnak éli meg önmagát, nem tudja megosztani senkivel az érzelmeit (lehet, hogy nem is tudatosítja őket).
Nem az esemény számít, hanem az érzelmi megélés. Teljesen egyéni, hogy mi okoz sokkot. Elképzelhető, hogy valakinek a macskája elvesztése akkora sokkot okoz, hogy rákos megbetegedés alakul ki nála, egy másik ember számára viszont egy ilyen esemény nem bír akkora jelentőséggel. A hosszantartó stresszhelyzet nem betegít meg, viszont legyengít és érzékenyebbé tesz egy érzelmi megrázkódtatásra, csökkenti a képességünket az érzelmi stresszek kezelésére. Az egészségtelen életmód, a helytelen táplálkozás, a szenvedélybetegségek stb. mind-mind gyengítik az embert testileg és lelkileg egyaránt; hajlamosítanak a betegségekre, de önmagukban nem okai azoknak.
Dr. Hamer szerint a biológiai konfliktus három szinten jelenik meg. Egyrészt lelki szinten – ha az ember itt megoldja, nem megy tovább a következőre –, másrészt az agyban, harmadrészt pedig ezzel egy időben a szerveknél, az agyi területnek megfelelő helyen történik változás. Az érzelmek meghatározzák, hogy mely agyterületen és mely szervekben lép fel „betegség”. Az agyban a feldolgozatlan érzelmi sokk hatására úgynevezett Hameri-fókusz jelenik meg. Ez a képlet CT-n és MRI-n először koncentrikus körökként látható, kinézete az idő múlásával változik.

A betegség kétfázisú fejlődése
Minden egyes betegségnek két szakasza van. Az ember a nappal-éjszaka ritmusában váltogatja a szimpatikus („aktívabb”) és a paraszimpatikus („passzívabb”) állapotokat. Ha történik egy érzelmi sokkélmény, arra mindhárom szinten (a fentebb említett lelki, agyi és szervi szinteken) választ adunk. A lelki síkon egy feszült állapot jelenik meg, az illető a problémán rágódik. Megpróbál alkalmazkodni a váratlan eseményhez, lázasan keresi a megoldást. Eközben az agyban az érzelmi sokkhoz kapcsolódó területen rövidzárlat keletkezik, ez a Hameri-fókusz. Az érintett agyterület által vezérelt szervekben betegségfolyamatok indulnak el. Emellett a szervezetben stressztünetek jelennek meg (fázás, alvászavarok, fogyás, étvágytalanság stb.). Ez erős kilengés a szimpatikus irányba. Ennek erőssége a feldolgozatlan érzelmi megrázkódtatás nagyságától függ. A konfliktustömeget (1ásd az ábrán) a stresszaktív fázis intenzitása és időtartama határozza meg. A stresszaktív fázist bizonyos „betegségek” jelzik, melyekről később lesz szó. Ez a fázis addig tart, míg a tudatalattiban megszületik a megoldás lehetősége, vagyis elindul a konfliktus feloldódása. Az ember ezzel átkerül a második, úgynevezett helyreállítási fázisba (vagotóniás szakasz). Lelkileg már jobban van, mégis újabb fizikai tüneteket tapasztal meg: fáradtság, fájdalom, láz, váladékozás stb. A szervezet ebben a szakaszban helyreállítja, meggyógyítja mindazt, ami a stresszaktív fázisban kibillent az egyensúlyból. Ennek a fázisnak is megvannak a tipikus „betegségei”. A gyógyulás intenzitását és időtartamát a konfliktustömeg határozza meg, vagyis ha nagy sokkélményről volt szó, mely sokáig nem kezdett el feloldódni, akkor a helyreállítási fázis nagyon intenzív tünetekkel fog járni, és hosszú ideig fog tartani. Ez a folyamat megterheli a testet, hiszen újjáépítés történik, ilyenkor pihenésre van szükség. A legtöbb ember ebbe a fázisba hal bele. A helyreállítási fázist két részre oszthatjuk. Az első a folyadékkiválasztási szakasz, melynek során ödémák, gyulladások, fájdalom stb. jelenik meg. A Hameri-fókusz megváltozik, a koncentrikus körök ködössé válnak, vizenyő keletkezik, melynek célja az idegsejtek tápanyagellátásának növelése.
A második a hegesedési szakasz. A kettő között egy „epileptoid krízis” nevű állapot következik be, körülbelül a helyreállítási fázis közepén. Az agyi ödéma megszűnése heves reakciót vált ki a szervezetből. Ennek során a szervezet hirtelen átugrik a szimpatikus állapotba, ahol röviden, de intenzíven átéli az ember azt, ami a stresszaktív fázisban történt vele. Ilyen pillanatokban következik be lázgörcs, pánikroham stb.
A gyógyulási fázis addig tart, míg a szervezet visszaáll a normális, nappali-éjszakai, szimpatikus-paraszimpatikus ritmusra. A folyamat végére a beteg lelki szinten is teljesen megoldja a konfliktust, feldolgozza az érzelmi sokkot.
Ha a beteg nem tud átlépni a helyreállítási fázisba, akkor a folyamatos stresszállapot miatt eljut a teljes biológiai kimerültségig, amibe bele is hal.
Az érzelmi megrázkódtatás pillanatában az agy tárolja mind az öt érzékszerven át jövő információt a helyzetről. Előfordul az is, hogy a helyreállítási fázis befejeződése előtt egy, a kezdeti érzelmi sokkélményhez hasonló szituációba kerül a beteg. Az agy azonosítja az új helyzetet a kezdetivel, és a szervezet újra visszakerül a stresszaktív fázisba. Ezt hívják „fennakadt gyógyulás”-nak. Emiatt tud egy betegség akár évtizedekig is elhúzódni, mivel Dr. Hamer szerint az érzelmi sokkélmény maximum egy évvel előzi meg a helyreállítási fázisban fellépő betegségeket.

A betegségek ontogenetikus (egyedfejlődéstől függő) rendszere
A GNM négy részre osztja az agyat. A felosztás az embrionális csíralemezekre épít. A belső csíralemezből fejlődik ki az agytörzs, a középső csíralemezből a kisagy és a nagyagy velőállománya, a külső csíralemezből pedig a nagyagy kéregállománya.
Az agy  különböző részei azokkal a szervekkel, szövetekkel állnak kapcsolatban, amelyek ugyanazon csíralemezből fejlődtek ki, mint ők. Minden egyes agyterület más és más érzelmi sokkra érzékeny. Az agytörzs vezérli a légzéssel, a szaporodással és az emésztéssel kapcsolatos szervek nagy részét. Olyan érzelmi sokkélmények tartoznak ide, melyek a túléléssel függenek össze. Összefoglaló néven „falat-konfliktusok”. A konfliktushelyzetben a feladat a „falatot” elkapni, lenyelni, kiköpni, megemészteni és kiválasztani. A „falat” lehet tulajdonképpen bármi: étel, levegő, pénz, szabadság, karrier, munkahely, jutalom stb. Például elveszíteni egy munkahelyet vagy egy telitalálatos lottószelvényt. A kisagy felelős a bőr mélyebb rétegeinek és a belső hártyáknak (pl. mellhártya) az irányításáért. Az ide tartozó konfliktusok az önvédelemről szólnak. Ezek főként „támadás-konfliktusok”, akár fizikai, akár lelki támadásról van szó. Például ha valaki a hátunk mögött rosszat terjeszt rólunk, vagy egy műtéti vágás. A nagyagy velőállománya függ össze a csontokkal, az ízületekkel, az izmokkal, az erekkel és zsírszövettel stb. Ezek a területek „önleértékelési konfliktusok” által betegszenek meg. Ilyen például, amikor azt hisszük, hogy nem vagyunk képesek megtartani vagy visszautasítani valakit. A nagyagy kéregállománya vezérli a kültakarót, a szívkoszorúereket, a szem retináját, a nyelőcső felső harmadát, a végbél alsó részét stb. Itt minden esetben „elválasztási konfliktusról” van szó. Vagy megtapasztaltunk egy elválasztást vagy annak hiányát, vagy el akarunk választódni valakitől vagy valamitől, vagy közel akarunk tudni magunkhoz valakit vagy valamit, vagy félünk az elválástól vagy ennek hiányától. Például az ekcémának lehet az az oka, hogy egy gyerek fél attól, hogy az anyja nem lesz hozzá közel.
Az agy ősi területének számít az agytörzs és a kisagy, az agy új részének pedig a nagyagy.
Az agy ősi és új részei különböző parancsot adnak a szerveknek a betegségek két fázisa során. Az agy ősi részei a stresszaktív fázisban sejtburjánzást indítanak el a hozzájuk tartozó szervekben. A cél egy megnövekedett igény kielégítése. Ezeket a sejtburjánzásokat a GNM túlélési ráknak hívja. Ide tartoznak a tüdő- és vastagbéldaganat bizonyos típusai, a strúma vagy a méhbelhártya-daganat. A helyreállítási fázis során ezek a daganatok lebomlanak, vagy növekedésük megáll, és betokozódnak. Az ide tartozó tünetek például a tbc, a Candida, a vérhányás vagy a hasmenés. A lebontás során a szervezet egy kicsit „túllő a célon”, valamennyivel több szövetet bont el, mint amekkora a daganat volt.
Az agy új részei a stresszaktív fázis során sejtelhalási parancsot adnak a hozzájuk tartozó szerveknek. Ennek célja vagy a folyadékátáramlás megnövelése (például tejcsatorna, koszorúerek fekélye), vagy hogy észrevétlenné váljunk (például izomelhalás, csontritkulás). A helyreállítási fázis során a szövetek újraépülnek, és a szervezet ebben az esetben is „túllő a célon”, vagyis a kezdetinél egy kicsit többet épít újra. Ez utóbbiakat hívja a GNM „gyógyulási daganatoknak”. Ilyenek például a melldaganat bizonyos típusai, a méhnyakrák vagy a leukémia. A test, mivel intelligens, úgy „gondolja”, hogy ha egyszer egy bizonyos területen beteg lett, akkor ez ismét előfordulhat, vagyis a stressz hatására megint sejteket veszíthet, ezért többletet képez, hogy legyen miből veszíteni.

A mikrobák egyedfejlődési rendszere
A GNM a mikrobáknak nagyon fontos szerepet tulajdonít a gyógyulási szakaszban. Ők segédkeznek a helyreállításban. A mikrobák csak akkor tudnak szaporodni, ha az agy erre engedélyt ad. A helyreállítási szakaszba lépve az agy kiadja a parancsot. A speciális mikrobák vagy lebontják a sejtburjánzást (az ősi agyterület által vezérelt szervekben, szövetekben), vagy segítenek visszaépíteni a lebomlott szöveteket (az új agyterület által vezérelt szervekben, szövetekben).
Az ősi agyterület által vezérelt szervekben, szövetekben a gyógyulási fázis során gombák és „ősi” baktériumok szaporodása figyelhető meg (pl. Candida, tbc). Az új agyterület által vezérelt szervekben, szövetekben a gyógyulási fázis során „újabb” baktériumok és vírusok szaporodnak el (pl. influenza).
A mikrobák csak a helyreállítási szakaszban aktivizálódnak, vagyis csak ebben a fázisban lép fel fertőzés, gyulladás, láz. A hőemelkedés kezdetben a mikrobák szaporodását segíti, magasabb hőmérsékletnél megáll a mikrobák növekedése, és elindul a pusztulásuk. A láz kontrollálja a mikrobák mennyiségét, a szervezet végül megöli a mikrobákat, amikor már nincs rájuk szükség.
A hideg vizes borogatás tarkóra, fejtetőre Dr. Hamer szerint csökkenti a Hameri-fókusz nagyságát, emiatt kevésbé lesz intenzív a láz. A fertőző betegségek a GNM szerint minden esetben egy korábbi érzelmi sokkélmény következtében alakulnak ki. A járványok esetén az emberek ugyanazt az érzelmi stresszt szenvedik el. Például a bárányhimlő elválasztási konfliktusra vezethető vissza, a tbc hátterében pedig a halálfélelem áll. A járványok társadalmi szintű konfliktusokat jeleznek. A védőoltások, az antibiotikumok és a vegyszerek használatának széleskörű elterjedése miatt bizonyos baktériumok már nincsenek jelen a szervezetünkben. Ez azt eredményezi, hogy a helyreállítási fázis során nincs, ami lebontsa a túlélési daganatokat, ezért ezek megmaradnak és betokosodnak.
Amíg egy, a saját környezetünkben jellemző baktérium szaporodik el bennünk a gyógyulási fázis során, addig valószínűleg nem lesz komoly komplikáció, életveszélyes állapot. Azonban ha egy „idegen” baktérium kerül a szervezetünkbe, és a hozzá kapcsolódó konfliktus révén aktivizálódik, akkor a helyreállítás nagyon intenzív lesz, akár életveszélyessé is válhat. A biológiánk nem készült fel a repülőzésre, csak a gyaloglásra. Ha gyalog mennénk Indiába, akkor az út során alkalmazkodna a szervezetünk az ottani környezethez.

A kvintesszencia
Dr. Hamer ezt a törvényt fedezte fel a legkésőbb. A törvény azt mondja ki: minden betegségnek célja és értelme van, ezért teljesen új megközelítéssel kell szemlélnünk és gyógyítanunk őket. A betegségek szervezetünkben intelligens folyamatok, melyek a túlélést szolgálják. A betegségek értünk vannak.

A GNM

A Német Új Orvostudomány nem terápiás módszer. Tulajdonképpen megértést ad mindenféle betegséghez, és irányokat mutat azok kezelésére.
A stresszaktív fázisban az elsődleges feladat a stressz csökkentése, az érzelmi sokkélmény tudatosítása és oldása. A GNM ez utóbbira a feltáró beszélgetést alkalmazza. A gyógyulási fázisban a helyreállítás intenzitását ajánlott csökkenteni, néha akár a túlélés érdekében. Természetesen számolni kell azzal, hogy ez a fázis ettől elhúzódik (konfliktustömeg). A stressz és a helyreállítás intenzitásának csökkentésére a GNM egyformán elfogadja a nyugati és a keleti orvoslás és a természetgyógyászat eszközeit is.
A feltáró beszélgetés először arra irányul, hogy felszínre kerüljön a beteg hitrendszere, neveltetése, gondolkodásmódja, mivel ezek nagymértékben befolyásolják a betegséget okozó konfliktus kialakulását és feldolgozását. A beszélgetés során a „terapeuta” elmagyarázza a GNM alapelveit, és hogy ez alapján mire számíthat a páciens a helyreállítási fázisban. A betegség alapján a „terapeuta” tudja, hogy milyen konfliktust kell keresni, és segítő kérdésekkel igyekszik feltárni a beteg számára az érzelmi sokkélményt. A kiinduló konfliktusra jellemző, hogy rejtőzködik, nem könnyen jön felszínre. Az új agyterületekhez kapcsolódó konfliktusok meghatározásánál jelentősége van például a beteg hormonális állapotának (pl. menopauza, fogamzásgátló szedése).
A GNM egy folyamatosan fejlődő rendszer. Dr. Hamer és kollégái újabb és újabb kutatási eredményekkel állnak elő, melyek még tovább pontosítják a módszert.

Szili Zsuzsanna