Manapság nagyon sokat hallani az emberben élő, belekben szaporodó mikroorganizmusokról, egészségre kifejtett kedvező hatásukról. Jelen cikk célja, hogy elmélyítse a témakörben általánosan ismert információkat, rávilágítson, mit is jelent valójában egyensúlyban együtt élni megannyi apró lénnyel, és választ adjon arra, miért fontos a születéskor kialakuló mikroflóra egyensúlya egészségünk szempontjából. A bélflóra jó irányú módosításának első és leghíresebb úttörője Ilja Mecsnyikov (1845–1916) volt, aki összefüggésbe hozta a balkáni pásztorok hosszú átlagéletkorát az általuk nagy mennyiségben és rendszeresen fogyasztott joghurttal. Az orosz–ukrán származású tudós, a párizsi Pasteur Intézet egykori igazgatója tudományos cikkek tömegében tárta fel a joghurtfogyasztás és az egészséges bélműködés szoros kapcsolatát. Megfigyelései szerint a joghurt tejsavbaktériumai gátolják a káros, rothasztó, toxintermelő bélbaktériumok tevékenységét, és ezzel hozzájárulnak egy egészségesebb élethez, az élettartam meghosszabbításához. E munkái is közrejátszottak abban, hogy a fagocitózis (a sejtek szilárdrészecske-felvételének képessége) felfedezéséért 1908-ban neki ítélték oda az orvosi Nobel-díjat.

Elsőként vizsgáljuk meg azt az életteret, ahol ezek az élőlények élnek, történetesen az emésztőrendszer egyik részét, a bélrendszert (beleket).
A vékonybél feladata a táplálék tápanyagokra bontása, az egyszerű tápanyagok felszívása, valamint a meg nem emésztett étel továbbítása a vastagbél irányába. A táplálék már a szájüregben és a gyomorban bizonyos mechanikai, fizikai és kémiai átalakulásokon megy keresztül, de az emésztés 90 százaléka a vékonybélben történik, a hasnyál, a bélnedvek, valamint az epe közreműködésével.
A felszívódás a bélsejteken (enterociták) keresztül történik, majd az anyagok továbbításra kerülnek a belekhez közeli vér- és nyirokerekbe. A bél szakaszos (helyi) mozgása a bélnedvek és a béltartalom összekeveredését segíti, míg a perisztaltikus (tovahaladó) mozgás a béltartalom továbbjutását idézi elő.
A vékonybél, amely a béltraktus leghosszabb szakasza, körülbelül 5-7 méter hosszúságú, és átlagosan 2,5 cm átmérőjű; a gyomortól egészen a vastagbél kezdeti szakaszáig terjed. Három, egymástól ránézésre nehezen elkülöníthető szakaszból áll: a patkóbélből (vagy más néven nyombélből), az éhbélből és a csípőbélből. Az egyes szakaszok között nincs strukturális vagy funkcionális határvonal, a csípőbél és a vastagbél kezdeti szakasza között viszont egy speciális billentyű található.
A vékonybél nyálkahártyája az emésztőrendszer többi szakaszához hasonló felépítést mutat. A jelentős különbség a fedőhám struktúrájából adódik, amely a bélszakasz funkciójának megfelelően a tápanyag-felszívódásra specializálódott.
A felszínt a körkörös nyálkahártyaredőkön kívül tovább növelik a mikroszkopikus méretű, ujjszerű képletek, azaz a bélbolyhok (vagy más néven villusok), valamint az azok felszínét borító szubmikroszkopikus nagyságú mikrobolyhok (mikrovillusok) rendszere. Ha veszünk egy vékonybél méretű csövet, annak térfogata kb. 3300 cm2, és hozzávesszük azt a méretnövelő hatást, amit a bolyhok idéznek elő, akkor a felület jelentősen megnövekedik és eléri a 100 000 cm2-t. Ha ezt még a mikrobolyhok rendszerével is kiegészítjük, megkapjuk a 2 000 000 cm2 űrtartalmat.
A vékonybél elsődleges feladata tehát a felszívás; a szerv anatómiai és élettani felépítése elsősorban ennek a feladatnak a teljesítését szolgálja. Bár a kiválasztási funkció sem elhanyagolható, a legtöbb anyag, főleg a tápanyagok esetében e kettős funkcióból a felszívódás domináns.
A vastagbél (kolon) a gyomor-bélrendszer utolsó szakaszát képezi. A vastagbél kb. 130-150 cm hosszú, átlagos átmérője kb. 6 cm, és tágabb értelemben magában foglalja a végbelet (rektum) is. A hasüregben fordított U-alakban helyezkedik el, melynek kezdeti szakaszán, a jobb alsó hasfélben foglal helyet a vakbél, melybe a vékonybél szájadzik. (Itt helyezkedik el az a speciális billentyű, amely a vékonybél izomrétegének körkörös megvastagodása, és amely megakadályozza a táplálék visszafolyását a vékonybélbe.) A vakbélen helyezkedik el a kisujjnyi vastag, 10-12 mm hosszú féregnyúlvány (appendix).
A vastagbél a vakbelet követően öt szakaszra különíthető el. Az első a hasüreg jobb oldalán elhelyezkedő felszálló vastagbélszakasz, ezután következik a hasüregben keresztbe futó haránt vastagbélszakasz, amely a hasüreg bal oldalán lefelé haladó, leszálló vastagbélszakaszban folytatódik, ezt követi az S-alakban hajlott úgynevezett szigmabél, majd a végbél.
A bélflóra szempontjából megemlíthető, hogy a vékonybél túlnyomó részén (különösen a gyomor felől) csekély számú baktérium él (kb. 104-106 mikroba/g), míg a vastagbél felé haladva egyre nagyobb számú különböző baktériumfajta figyelhető meg, melyek főleg a vastagbél felől jutnak el idáig és alakítják ki az életterüket. Az emésztőrendszer felső szakaszában az emésztést jellemzően a szervekből, mirigyekből származó enzimek végzik, míg az alsó szakaszra inkább a bakteriális emésztés jellemző.
Az egészséges bélflóra legnagyobb része a vastagbélben található, melynek alapját a Lactobacillus és Bifidobacterium fajok képezik, bár ezek mellett óriási számban egyéb mikroba is megfigyelhető (1012-1014 mikroba/g).
A hatalmas csíraszámból adódóan a széklet tömegének mintegy 40–60 százalékát a mikrobák teszik ki, tömegük akár az 1–1,5 kilogrammot is elérheti. Ezeknek a baktériumoknak normál körülmények között semmiféle káros hatásuk nincs, előnyük viszont annál több:
– megakadályozzák a kórokozó baktériumok, paraziták és gombák elszaporodását;
– elősegítik az emésztést, javítják a tápanyagok felszívódását;
– B-vitaminokat és folsavat termelnek;
– lebontják a tejcukrot;
– elősegítik a bélrendszer perisztaltikus mozgását;
– fokozzák az immunrendszer reakciókészségét;
– csökkentik az antibiotikumok által okozott gyomor- és bélrendszeri mellékhatásokat.
Ezek a baktériumok a vastagbélbe jutott, az ember számára emészthetetlen béltartalom maradékán élnek. Immunrendszerünk megtűri jelenlétüket, de gondoskodik arról, hogy a szervezet más részébe ne jussanak át.
Az emberi bél a születés időpontjáig steril, nem tartalmaz mikroorganizmusokat. A szülőcsatornán áthaladó magzat találkozik az édesanyja bélflórájára jellemző baktériumokkal, amelyek betelepednek az újszülött bélcsatornájába. Az ott megtapadó és telepeket képző baktériumok száma és fajtái jelentős mértékben függnek a szülés módjától, az anya saját baktériumflórájától és a csecsemő anyatejes táplálásától.
A betelepülési folyamat körülbelül kettő-négy hetet késik, illetve tökéletlenül megy végbe a császármetszéssel született, a korai antibiotikumos kezelésben részesülő vagy a mesterségesen steril környezetben (inkubátor) tartott újszülötteknél. A fokozatosan kialakuló mikroflóra mennyiségi és minőségi összetételét az immunrendszer B-lymphocytái szabályozzák szekretoros IgA-n keresztül. E folyamat kedvező hatását igazolja, hogy a „csíramentes" (germ-free) állatok súlya és Peyer-plakkjainak fejlettsége elmarad az egészségesekétől.
Csecsemőkorban a természetes táplálék az anyatej. Az anyatejjel való táplálás számos eddig ismert előnye mellett az utóbbi évek vizsgálatai az anyatejnek a bél baktériumflórájára gyakorolt hatására terelték a figyelmet. A benne található bioaktív anyagok egész sora segíti a bifidusflóra kialakulását, az úgynevezett intesztinális érést. Az anyatej hatására a vastagbélben kialakult Bifidobacterium- és Lactobacillus-túlsúly képes megakadályozni a káros baktériumok elszaporodását és toxin(méreg)-termelését, így közvetlenül is kedvező hatást gyakorol az immunrendszerre. Az egészséges bél baktériumflórájának szerepe van a fertőző betegségek és az atópiás megbetegedések megelőzésében. A tápszerrel táplált csecsemőknél a vegyes flóra kialakulása jellemző, amelyben a kórokozó baktériumok nagyobb számban fordulhatnak elő. A szervezet egészére gyakorolt kedvező hatásuk alapján a bifidobaktériumok és a lactobacillusok a csecsemő számára probiotikumnak, funkcionális élelmiszernek tekinthetők.

„Ételed legyen az orvosságod”

Funkcionális élelmiszernek azokat az élelmiszereket tekintjük, amelyek az emberi szervezetbe jutva a bélrendszer mikrokörnyezetének megváltoztatásával az ember egészségére kedvező hatást gyakorolnak. A funkcionális élelmiszerek a probiotikus, prebiotikus és szinbiotikus élelmiszerek.
A probiotikumok élő élelmiszer-alkotórészek, amelyek jótékony hatással vannak az ember egészségére. A megfelelő számú élő mikroorganizmus (leggyakrabban a Lactobacillus és Bifidobacterium csoportba tartozó baktériumok) kedvező hatást fejt ki az emberi szervezetre.
A prebiotikumok olyan nem emészthető élelmiszer-összetevők, amelyekre a gyomor-bélrendszer felső szakaszában található emésztőenzimek nem hatnak, és változatlan formában jutnak el a vastagbélig, ahol is serkentik a bél mikroflórájában található kedvező hatású mikroorganizmusok szaporodását. Az élelmiszerekben leggyakrabban előforduló  prebiotikumok az oligoszacharidok, például a fructo-oligoszacharidok (FOS), galacto-oligoszacharidok (GOS), vagy a tejcukorból származó laktulóz. Ezek az összetett szénhidrátok számos élelmiszerfajtában megtalálhatók (növényi táplálékban, mint például hagymában, fokhagymában, articsókában, cikóriában, babban, borsóban, tejtartalmú élelmiszerekben, tésztafélékben stb.).
A szinbiotikumok olyan élelmiszerek, amelyek probiotikumokat és prebiotikumokat is tartalmaznak.

„Probiotikum, avagy az élet forrása”

A probiotikum fogalma 1965-ben született a pro bios (életért) kifejezésből.
A legismertebb probiotikus tejsavbaktérium-törzsek nagyrészt a Lactobacillus (Lb.), kisebb részben Bifidobaktérium és Streptococcus (Sc.) nemzetséghez tartoznak.
Mai ismereteink szerint minden tejsavbaktérium olyan anyagcseretermékeket (metabolitokat) termel, amelyek előnyösek az ember egészségére, de meg kell említeni, hogy nem minden tejsavbaktérium-törzs hasznos az ember számára.
A probiotikus tejsavbaktériumok alapvetően abban különböznek a közönséges tejsavbaktériumoktól, hogy egy részük túléli a gyomorban lévő sav, a vékonybélben pedig az epesavak és az emésztőenzimek pusztító, bontó hatását, és élve képesek eljutni a vastagbélbe, ahol elszaporodnak és telepeket képeznek a bélfalon.
Ilyen előnyös tulajdonságokkal egyes tejsavbaktériumok (például Lactococcus /Lc./ lactis, Lc. cremoris) nem, míg a joghurt hagyományos törzsei (Sc. thermophilus és Lb. bulgaricus) csak részben rendelkeznek.
A joghurtban található törzsek csak egy kis része képes élve a vastagbélbe jutni, bár ha ez mégis megtörténik, ott nem képesek tartósan megtapadni és telepeket képezni (kolonializálódni), és néhány hét után elpusztulnak vagy kiürülnek. Igazi „tranzitutasok”, hasznosságuk mégsem kérdőjelezhető meg, mivel elősegítik a probiotikumok adhézióját (tapadását) a bélfalra és hozzájárulnak a rothasztó csírák visszaszorításához.
Probiotikus törzsekkel való kiegészítéssel viszont minden közönséges starter kultúra, illetve savanyú tejtermék – így a joghurt is – probiotikussá tehető.
Egyes megfigyelések arra utalnak, hogy a bifidus és lactobacillus bélbe való visszatelepítésével és kolonizálódásának elérésével számos betegségben javulás érhető el. Ez magyarázza, hogy életkortól függetlenül manapság annyira nagy jelentőséget kap az élőflórát tartalmazó tápszerek és élelmiszer-kiegészítők fogyasztása.
A baktériumoknak nemcsak a mennyisége, de a különböző fajainak száma is jelentős: mintegy 400 500 mikrobafaj, illetve fajta található a vastagbélben, amelyek főleg a Lactobacillus (Lb.), Streptococcus (Sc.), Bifidobacterium (B.), Bakterioides (Bt.), Eubacterium (Eb.), Enterococcus, (Ec.), Escherichia (E.), Veillonella (V.), Clostridium (Cl.), Proteus (P.), Pseudomonas, (Ps.), Staphylococcus (Stc.) baktériumnemzetségekhez, illetve a sarjadzó- és fonalgombákhoz (élesztő- és penészgombákhoz) tartoznak.
A felsoroltak közül kifejezetten hasznosnak az első három csoportba tartozókat tekintik, de az Eubacterium és az Enterococcus nemzetségnél is jótéteményként jelzik a fertőzések elleni védelmet és az immunrendszer stimulálását. A probiotikumok a kórokozó baktériumokkal versengenek a bél felületi sejtjein lévő receptorokért és a bél nyálkahártyájához tapadva megnehezítik azok életkörülményeit, lehetőséget sem hagyva a megtapadásra. Ennek hatására a nyálkahártya helyi védelme jelentősen javul, fokozódik egy bizonyos anyag (az úgynevezett IgA) termelése, növekszik a bélmozgás, és olyan anyagok is termelődnek (mint pl. az arginin és a glutamin nevű aminosav vagy rövid láncú zsírsavak), amelyek közvetett módon védő hatásúak. A vastagbélben lévő baktériumok feladata a nem emészthető táplálék-alkotórészeknek, főként a szénhidrátoknak a fermentálása, feldolgozása.

„A magyar valóság”

Amíg az élet kezdeti szakaszán – az anyatej prebiotikumainak köszönhetően – a hasznos baktériumok, mindenekelőtt a bifidobaktériumok alkotják a bélflóra zömét, addig a vegyes táplálkozást folytató felnőttek esetében lényegesen rosszabb a helyzet. A csecsemők tényleges 95-98 százalékos hasznosflóra-arányával szemben a felnőtteknél 40-45 százalék részarányt jelölnek meg a már elfogadható, kívánatos alsó értéknek. Ezzel szemben a magyar felnőtt lakosság vastagbelében (nagy mintaszámú vizsgálatok szerint) a hasznos mikrobák aránya nem haladta meg a 12 százalékot, sőt átlagosan 1-2 százalék között mozgott.

Szervezetünk „vegykonyhája”

Bizonyított, hogy a vastagbél működése és az emberi egészség között igen szoros a kapcsolat. Az egészséges mikroflóra aktivitásának köszönhetően a vastagbél sokrétű biokémiai funkcióval rendelkező emésztőszervként működik, amelyről régóta ismert, hogy serkenti az immunrendszert, növeli az ellenállást a patogén baktériumok megtelepedésével szemben, fokozza a bélmotilitást, feldolgozza a nehezen emészthető élelmiszer-komponenseket, rövid szénláncú és más zsírsavakat állít elő belőlük, valamint szerepet játszik a K-vitamin szintézisében is.
Tehát korántsem közömbös, hogy az ott zajló biokémiai folyamatok milyen természetűek, ugyanis a káros anyagcseretermékeket (toxinokat, daganatképződésért felelős enzimeket, metán-, kénhidrogén-, ammónia- és hidrogéngázokat stb.) termelő rothasztó mikrobák tartós túlsúlya vastagbélrákhoz, májkárosodáshoz, gyakoribb bélfertőzésekhez, irritábilis bélszindrómához (IBS), candidiasishoz, magasabb plazmakoleszterin-szinthez stb. vezethet, míg a probiotikus csírák az ilyen egészségkárosodások ellen hatnak.

Mitől károsodik a bélflóra?

A bélflóra egyensúlyának felborulását vagy zavarát bármi kiválthatja, ami a szervezetet jelentős mértékben terheli: elhúzódó antibiotikumos terápia vagy egyetlen nagy dózisú antibiotikumos kezelés, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, oltások, fogamzásgátló tabletták, súlyos hasmenés, krónikus betegség, helytelen táplálkozás (cukorban és finomított szénhidrátokban gazdag étrend), dohányzás, a máj betegségei, immunhiány, belek toxikus állapota (krónikus székrekedés), sugárzás, vészes vérszegénység, tartósan fennálló stressz, érzelmi, mentális diszharmónia, nehézfémek, ipari és háztartásban használatos vegyi anyagok, homotoxinok szervezetben való felszaporodása.
Ha a bélbaktériumok minőségi és mennyiségi összetétele megváltozik, akkor a bélrendszerben zavar alakul ki: módosulhatnak a lebontási és felszívódási viszonyok, a bélfal áteresztőképessége (ezzel utat készítve az allergiás mechanizmusoknak).
A megnövekedett áteresztőképességű bélfal átengedi a nagyobb molekulatömegű fehérjéket, melyek a hám alatti rétegbe kerülve immunológiai folyamatokat indítanak el.
A bélflóra egyensúlyának felborulásakor bizonyos kártékony baktériumfajok elszaporodnak a hasznos bélbaktériumok rovására, különféle betegségeket okozva. Ebből is látszik, hogy ha növeljük a probiotikumok számát, megszüntetjük a kiváltó okokat, máris hatalmas lépést teszünk az egészség visszaszerzésére.

Gyógyító baktériumok, avagy egy régi terápiás lehetőség újbóli felfedezése

A pre- és probiotikumok jótékony élettani hatásai az átlagember számára sem ismeretlenek, azokat már a betegségek gyógyítása során is felhasználják. Ez sem újkeletű, hiszen Louis Pasteur neves tudós 19. század végén megfogalmazott véleménye szerint az emberi szervezet nem élhet bélbaktériumok nélkül.
A 20. század közepe táján kialakult a mikrobiológiai terápia, amely a hasznos baktériumok felhasználásával és az egyénre jellemző kóros baktériumokból készült úgynevezett autovakcinák alkalmazásával jelentős sikereket ért el.
Itt említést kell tennem Dr. Edward Bachról, aki korát jelentősen megelőzve már a 19. század végén arra a következtetésre jutott, hogy a belekben található kóros bélbaktériumok nemcsak az egészségi állapottal, a krónikus betegségek kialakulásával, hanem a lelkiállapottal is összefüggésben állnak. Vizsgálatai szerint egy adott lelkiállapothoz (személyiségtípushoz) egy bizonyos baktériumfajta tartozik. Elméletét kísérletei és a mindennapi élet gyógyító tevékenysége igazolták. Autovakcinái híressé, szakmai körökben is elismertté tették. A 20. század elején megismerkedett a homeopátiával és vakcináit homeopátiás módszerrel készítette el. A róla elnevezett bélnozódák a mai napig ismertek, sőt használatosak is. Ám zsenialitása nemcsak ebben rejlett, sokkal inkább abban, hogy a kóros baktériumokból készült szereket sikerült növények virágaival felváltania, és egy, közvetlenül a lélekre ható gyógyító rendszert kifejlesztenie. Elmondhatjuk, hogy pusztán a virágokból készített eszenciák is meghatározó – bár közvetett – módon befolyásolják a bélflórát, segítik a belekben élő baktériumok megtapadását, elszaporodását.
Néhány példán keresztül megnézzük, hol és hogyan állítják helyre a probiotikumok a szervezet megbomlott egyensúlyát.
Hasmenés esetén probiotikumot (Bifidobaktériumot) és prebiotikumot (galacto-oligoszacharid) együttesen adva sikeresen lehet antibiotikumnak is ellenálló fertőzéseket leküzdeni. A laktózintolerancia tüneteinek enyhülése is elérhető volt probiotikum adásával. A prebiotikumok alkalmazásával kapcsolatan kedvező hatásról számoltak be utazók hasmenése esetében is. Az elsődleges cél ilyenkor a megelőzés. Ennek eszközei a higiénés fegyelem és a probiotikumok preventív alkalmazása. A profilaktikus és terápiás antibiotikumos kezelés csak a veszélyeztetett betegeknél és a nagyon súlyos esetekben jöhetne szóba.
A zsíranyagcserére gyakorolt hatásukat vizsgálva megállapítható, hogy a prebiotikumok hatékonyak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. Szedésük csökkentette (a szedés alatti időszakban) a vérben található koleszterin- és a trigliceridszintet.
A prebiotikumoknak kedvező hatást tulajdonítanak a csontritkulás (oszteoporózis) megelőzésében, mivel az oligoszacharidok fokozzák a kalcium biohasznosulását és a bélből történő felszívódását. Hasonló hatás tételezhető fel a vas, a magnézium és a cink esetében is. A hatás magyarázata, hogy az oligoszacharidok megkötik az ionokat, azokat a vastagbélbe juttatják, és ott következik be a prebiotikum fermentációja, amelynek során rövid láncú zsírsavak keletkeznek és szaporodnak fel, amelyek fokozzák a bélbeli transzportot.
Az allergiás megbetegedések száma világszerte növekszik, ezért egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül az allergia hátterében meghúzódó okok minél pontosabb ismerete, kezelési lehetőségeinek bővítése, és az allergia megelőzésére irányuló új eljárások keresése.
Számos tanulmány foglalkozik probiotikumok alkalmazásával allergiás esetekben. A vizsgálatok szerint olyan családokban, ahol a gyermekek atópiás dermatitisben szenvedtek, ott probiotikumok adásával jelentősen csökkenthetőek voltak a tünetek.
A probiotikumok további alkalmazására nyílik lehetőség a colitis ulcerosa és Crohn-betegség esetében, ahol a dysbacteriosis megszüntetésével a tünetek enyhülése várható.
A bélflórában bekövetkező kóros változások megfigyelése kapcsán felvetődött, hogy a bélben természetes körülmények között élő, nem patogén baktériumok helyes arányának visszaállítása, illetve azok védő és immunstimuláns hatásának kihasználása egyfajta terápiás lehetőséget kínál.
Az irritábilis bélszindróma (IBS) funkcionális bélbetegség, amelyet legalább három hónapja fennálló, visszatérő, hasi fájdalommal, diszkomfortérzéssel és székelési zavarokkal járó tünetcsoport jellemez. Hátterében pszichés, pszichoszociális és szervi (motilitászavar, zsigeri hiperszenzitivitás) rendellenességek játszanak szerepet. Ismert, hogy fertőzést követő állapot, tartós antibiotikumszedés fokozott kockázatot jelent az irritábilis bélszindróma kialakulására.
Az utóbbi években egyre több klinikai vizsgálat tárgyát képezte a probiotikumok lehetséges szerepe az irritábilis bélszindróma kezelésében. Egy kísérlet során két kombinációt (Lactobacillus plantarum + Bifidobacterium breve és Lactobacillus plantarum + Lactobacillus acidophilus) alkalmaztak placebókontrollált vizsgálatban. A négyhetes kezelés után a két, probiotikumot szedő csoportban jelentősen csökkent a betegek hasi fájdalma a placebócsoport betegeivel összehasonlítva.
A szakirodalmi adatok alapján a probiotikumok adása egyértelműen hatásos a pouchitis kezelésében, ígéretes a Crohn-betegség remissziójának fenntartásában.
A candidiasis kórokozója, a Candida gomba érdekes tulajdonsága okozza annak  megbetegítő képességét: a megváltozott bélflóra-összetételhez gyorsan alkalmazkodik. A védelmi szerepet játszó baktériumok megfogyatkozásával a Candida gyorsan elszaporodik. A bélfal áteresztőképessége megváltozik, a bélnyálkahártya átjárhatóvá válik. A szaporodó gombatelepek megnövelik a bélfal áteresztőképességét, és utat nyitnak a nagy molekulájú allergének felszívódásához. A gombákkal való hosszabb távú küzdelem hiperérzékennyé teszi az immunrendszert a betolakodó sejtekre és anyagcseretermékekre, így krónikusan fennálló allergiás panaszok alakulnak ki. Megnő a szénanátha, asztma, ekcéma és ételallergiák gyakorisága.
A Candidával szembeni küzdelem része a szigorú diétán túl a bélflóra lakóinak visszatelepítése, a gomba természetes úton való kiszorítása. A kórokozóvá vált gombák a terápia során tömegesen pusztulnak, és a széteső sejtek anyagai a vérbe jutva ideiglenesen a korábbinál is súlyosabb tüneteket, rossz közérzetet, lelki mélypontot hozhatnak létre. Emiatt a probiotikumokat is alkalmazó terápia kezdeti szakasza nagy körültekintést és óvatosságot igényel.

Mit lehet (t)enni?

Mint ahogy fentebb említettem, a táplálékok minősége és mennyisége döntő szerepet játszik a bélflóra egyensúlyának és a belek egészséges nyálkahártyájának fenntartásában.
A mai korban általánosan elterjedt civilizációs étrend (túlzott fehérje-, szénhidrát-, zsírbevitel; izgatószerek – kakaó, csokoládé, finomított cukor –, valamint az adalékanyagokkal nagymértékben dúsított ételek) jelentősen növeli az egyensúly megbomlásának esélyét, a rostban gazdag, összetett szénhidrátok (barna kenyér, barna rizs, müzli, gabonakásák), nyers zöldség- és gyümölcsfélék pedig segítik annak helyreállítását. Kerülni kell az egyoldalú étrendet, és törekedni kell a változatos és sokoldalú élelmiszer-fogyasztásra. A különböző táplálékok egymással való párosítása (egyszerre elfogyasztása), valamint az étkezések gyakorisága, sőt már az étkezés minősége (nyugodt körülmények, alapos rágás stb.) alapvetően kihat az emésztési funkcióra, és ezáltal a mikrobák életfeltételeire is.
A probiotikumoknak is nevezett, baktériumot tartalmazó táplálékok és táplálékkiegészítők szedése által élő, hasznos baktériumok jutnak a bélrendszerbe. Napi rendszeres alkalmazásuk javasolt antibiotikumos kezelés alatt és után, nagyfokú stressz esetén, valamint bármely olyan betegségnél, ahol a megbomlott egyensúly visszaállításától várható eredmény. Az immunrendszer egészsége és az emésztőtraktus állapota közötti nagyfokú összefüggés arra enged következtetni – egy kicsit túlozva ugyan –, hogy használatuk majdnem minden (különösen krónikus) betegség esetén hasznos lehet.
Ha belegondolunk, micsoda óriási számban élnek bennünk apró kis segítőink (több mikrobával élünk együtt, mint amennyi az emberi szervezetet felépítő sejtek összessége), akkor ráeszmélhetünk, hogy az egymásrautaltság mindkét fél számára előnyös. Óvjuk őket, törődjünk többet egészségünkkel!

Várhelyi Gábor