Az autónk, mint az életünk része
Manapság sok ember a fél életét az autójában tölti. Emiatt egyesek vigyáznak rá, féltőn óvják, mások azonban ritkán tőrödnek vele, illetve csak akkor, ha probléma adódik. Van, aki számára az autó státuszszimbólum, de lehet egyszerű közlekedési eszköz, a megélhetés forrása, vagy épp a szabadságot is jelentheti. Kevesen közömbösek az autójuk iránt.
Amire figyelünk, amivel foglalkozunk, az előbb-utóbb eszközzé válik, hogy üzenjenek nekünk – inkább a kocsi törjön, mint a testünk. A meghibásodások nyilvánvalóan nekünk szólnak, és az is jellemző, hogy milyen autót választunk, hogyan vezetünk. Ezen témákat járja körül a teljesség igénye nélkül a mostani cikk. Az autó eredetileg lehetővé tette és teszi az individuális és gyors helyváltoztatást, ma már azonban leginkább dugókat és megrekedt állapotokat okoz a száguldás helyett.
„Miközben az egyes modellek egyre gyorsabbak, az utcákon mindent egybevéve egyre lassabban jutunk előre.” (Rüdiger Dahlke)
Miről árulkodik az autónk színe?
Az autók színei jelzésértékűek, a tulajdonos jelleméről üzennek számunkra. A megfigyelések két aspektusból is átgondolandók: egyrészt jellemzik a tulajdonost, másrészt utalnak arra, hogy az illető milyen szeretne lenni. Azoknak is érdekes lehet eltöprengeni kedvenc színükön, akiknek nincsen autójuk, vagy épp váltani szeretnének.
vörös: életművész, optimista, imponálni akar, szereti a hasát
sárga: alkotó, kreatív, találékony, könnyen átveszi mások akaratát
zöld: nyugodt, öntudatos, természetkedvelő, visszafogott
kék: pontos, kiegyensúlyozott, elégedett magával, magabiztos
lila: vidám, kedélyes, a különlegeset keresi
fekete: távolságtartó, hidegvérű, sikerorientált
szürke: nem akar feltűnést
fehér: hagyományokhoz ragaszkodó, konzervatív
Miről árulkodik az autónk típusa?
Végeztünk egy kis autószociológiai felmérést az ismerőseink körében, illetve a szakirodalmat hívtuk segítségül az autótípusok és a különböző foglakozások, tulajdonságok kapcsolatának felderítése érdekében. Noha az alábbi megfigyelések nem általános érvényűek, legyünk őszinték magunkhoz, valljuk be, milyen autóra vágyunk, és ennek fényében is olvassuk az alábbiakat.
Mercedes: bankárok, multicégvezetők, vállalkozók autója. Ha az autót mások szolgálatába állítják, és így a lehetőségeiket mások segítésére használják fel, akkor a kocsi nem csak feltűnésre és a társadalmi státusz megjelenítésére lesz jó.
Terepjárók: a tulajdonos kiemelkedik a többiek közül, magasabbra helyezkedik, felülről tekint másokra, fitogtatja az erejét. Luxusterepjáróknál (például BMW X6, Porsche Cayenne, Infiniti FX, Hummer) főként ez az aspektus él, kevés a gyakorlati haszon, inkább a vélt lelki többlet a domináns. A javaslat számukra: leszállni a földre a többi halandó ember közé, fejlődni az egyenrangúságban.
Sportkocsik: státuszszimbólum, általában önbizalomhiányos emberek használják az önértékelésük látszólagos növelésére. Gyakran járnak ilyen autóval sztárok, vagy azok, akik olyan figyelemre áhítoznak, mint amilyet a sztárok kapnak; a nárcisztikus hajlamúak. Fontos aspektus továbbá, hogy vágy él bennük nagy erők uralására. Ahelyett, hogy saját magukat irányítanák, inkább különleges autót vezetnek.
Luxusautók (Maserati, Bentley, Lamborghini, Porsche stb.): itt a cél a gazdagság mutogatása, a feladat pedig a belső tulajdonságok értékelése az anyagiak helyett.
Hibrid autók: környezettudatos, energiatakarékos, gazdaságos járművek – tudatosságra utalnak az autóvásárlás területén.
Amerikai óriás autó: gyakran látjuk filmekben, gengszterhangulatot áraszt, erődemonstrációra kitűnően megfelel. A tulajdonosok számára a javaslat a belső erő fejlesztése a külső erőszakos kinézet helyett.
Oldtimer: költséges hobbi, a tulajdonosok jómódú rajongók az idősebb korosztályból, vagy kevés pénzű fiatalok, akik ki akarnak tűnni.
Agyonspoilerezett autó, funkció nélküli kiegészítők: az optikai tuning célja többnek mutatni az autót, mint amilyen. A tulajdonos is többnek akar látszani, mint amennyit ér, vagy mint amilyennek érzi magát. A feladat: a hiányosságok felvállalása, a valós értékek felfedezése.
Sofőr foglalkozás: a tanulási feladat önmaguk vezetése, türelem, tolerancia, felelősségvállalás a többiekért és a másokra való odafigyelés. Mivel ez a foglalkozás elszigetel az emberektől, ezért több erőfeszítést kell tenni a kapcsolódás érdekében.
A különböző autómárkáknak vannak típushibáik, évjáratra lebontva. Az autót nemcsak az erényei, hanem a hibái miatt is választjuk, persze nem feltétlenül tudatosan. Például a kis utasterű autók nem szociálisak, a tulajdonos maga szeret lenni vagy maximum kettesben, és inkább másokat szeretne a hozzá való alkalmazkodásra késztetni.
Az egyes népek autóinak jellegzetességei
Annak ellenére, hogy az autóipar globalizálódott, még mindig megfigyelhetők az egyes országok, népek jellegzetességei az általuk gyártott járműveken. A választott vagy a vágyott autóhoz kapcsolható minőségekkel dolgunk van: szeretnénk ezeket magunkénak tudni, illetve a külvilág felé tükrözni.
Japán autók (például Toyota, Honda, Mazda): minőség, tudatosság, jövőorientáltság, innováció, fejlődési szándék
Német autók (például Audi, BMW, Mercedes, Volkswagen): megbízhatóság, erő, stabilitás, vezetési élmény, érvényesülés, határozottság, önbizalom
Francia autók (például Citroën, Peugeot, Renault): elegancia, játékosság, szociális érzék, vidámság, ötletesség, kényelem, kedvesség, báj
Olasz autók (például Fiat, Alfa Romeo, Ferrari): sokszínűség, szépség, életöröm, melegség, stílus, elköteleződés, elhivatottság, hűség
Amerikai autók (például Chevrolet, Chrysler, Ford): nagyság, mennyiség, dominancia, anyagelvűség, látványosság, külsőségek, függetlenség
Angol autók (például Land Rover, Mini, Jaguar, Rolls-Royce): különlegesség, egyediség, tartás, elvhűség, öntudatosság, diplomáciai érzék, tekintély
Svéd autók (például Saab, Volvo): biztonság, család, nyugodtság, belső béke, közösség, férfiasság, a természet szeretete
A vezetési stílus
Autóvezetési stílusunk is sokat elárul rólunk. A vezetés analógiába hozható az életünk vezetésével és az irányítóképességekkel. Vezetés közben könnyen előjönnek öntudatlan reakcióink, melyek fontos üzenetek önmagunkról. Az autóvezetés lehetőséget teremt a más életterületen kamatoztatható vezetői képességeink megfigyelésére és fejlesztésére.
Bekötjük magunkat, vagyis a biztonságot és a szabályokat részesítjük előnyben? Vagy nem kötjük be magunkat, és vagánykodunk, arra játszunk – elég felelőtlenül –, hogy úgysem lesz semmi baj? Valószínűleg az életünkben is biztonságkeresők vagy felelőtlenek vagyunk, ezt tükrözik a fenti szokások.
Ha az elindulásnál hirtelen gyorsítunk fel (Kos analógia), ez utalhat arra, hogy nagy lendülettel vetjük bele magunkat az életünkbe, a kezdeményezésekbe. Ha nehezen indulunk el, ha gyakran lefullad a kocsi, akkor gondjaink lehetnek a kezdéssel, a kezdeti energiákkal. A lefulladás mögött állhat az is, hogy nem bánunk jól a lendülettel, esetleg túl óvatosak vagyunk, ami miatt az első lépések után leállunk. Újraindítunk, újrakezdünk, így döcögős a haladás.
Ha általában nehezen viseljük a felettünk álló hatalmat, irányítást, akkor a közlekedési szabályokat is korlátozónak érezhetjük, ki is bújunk alóluk. Mindig gyorsan hajtani, mindig előzni – akkor is, ha nem jutunk vele előrébb – frusztrációra utalhat. Ilyen esetben nehezen tudjuk kivárni a sorunkat az életben, vagy valahol le vagyunk maradva a dolgainkkal.
Az életben figyelmetlen emberek az utakon is szétszórtak. Az sem mindegy, mire figyel nehezen az ember: a sebességmérőre, a többi autósra, a szabályokra, az útirányra stb. Amire nem figyelünk, az kevésbé fontos számunkra, ott nem vagyunk jelen. A kérdés önmagunk felé ilyenkor a következő: az életben mennyire veszem tekintetbe embertársaimat, az ő céljaikat, igényeiket? A szabályok tudatos áthágásával azt az üzenetet közvetíthetjük a világ, hogy rám nem vonatkozik, ami mindenkire, én kívül állok ezeken, mindenek felett. Vannak helyzetek, amikor a szabályok áthágása nem veszélyeztet senkit, mégis elgondolkodtató, hogy milyen sűrűséggel kerülünk ilyen szituációkba. A magyarok előszeretettel hagyják figyelmen kívül a szabályokat, a gyalogosátkelő előtt megállni Budapesten ritkaságnak számít, a piroson való áthajtás „nemzeti sportunk”. A szabadság túlzott szeretete csap itt át szabadosságba? Vagy az odafigyelés hiánya mutatkozik meg ebben? Az életemben hol nem törődöm a másik emberrel, aki rám van utalva?
A hétvégi vezetőknek nevezett csoport sok kritikát kap, mivel túl óvatos, túl lassú a gyorsasághoz szokott mindennapi vezetők szempontjából, és bizonytalanságával felidegesíti őket. Érdemes elgondolkodni, hogy miért zavar minket, ha a haladásunkban korlátozva vagyunk, illetve hol tapasztalunk hezitálást önmagunkban. A „mazsolák” számára pedig: hogyan tudnék bátrabb és gyakorlottabb lenni az életem irányításában?
A női vezetők általában biztonságosabban és előzékenyebben vezetnek, a parkolás viszont esetenként gondot okoz nekik. Aki nőként agresszíven vezet, valószínűleg a férfiakkal akar versenyre kelni.
Számtalan hatalmi harc folyik az utakon, ami kiváló önismereti lehetőség: mi melyekben és mikor veszünk részt? Figyeljük meg, hogyan vezetünk, mi idegesít fel, mitől félünk, és keressük meg ezek analógiáját az életünkben!
Be merek ülni utasként az autóba? Ki mellé? Vagyis képes vagyok-e átengedni az irányítást az életem felett valaki másnak? Kinek? Vagy utasként teljesen elengedem magam és még a figyelmemmel sem segítem a sofőrt? Tehát inkább a gyermeki tudatállapotot részesítem előnyben valamilyen életterületen és minden felelősséget átadok?
Nagyné Szili Zsuzsanna és Nagy Gábor Imre
