A hőnek mind az életünkben, mind a környező világban jelentős szerepe van. Hő nélkül nincs élet, a hideg bénító hatását saját bőrünkön is átélhettük már mindannyian. Ezen írás célja néhány összefüggésre rámutatni a teljesség igénye nélkül, hisz a téma hatalmas.

Tűz, tűz, tűz…

tuzrakasA hő kapcsán talán az első dolog, ami az eszünkbe jut, a tűz. Néhány ismerős aspektust említenék itt: a tűz kiapadhatatlan energiaforrás, az ösztönösség, lobbanékonyság és szenvedély eleme, amelyet az évszakok közül a nyár jelenít meg, és a kolerikus temperamentumhoz kapcsolható. A tűz felelős a szervezet belső égési folyamataiért, a táplálék felszívódásáért. Mivel a méreganyagokat, vírusokat, baktériumokat és gombákat is elégeti, nagymértékben hozzájárul a szervezet megtisztításához, az immunrendszer erősítéséhez, s ezáltal a betegségek gyorsabb és hatékonyabb leküzdéséhez. A tüzes természetű embereknek gyakran magas a lázuk, bennük tombol a legnagyobb életenergia. A tűz energiája felfelé árad. Égtáj szerint a déli irányt képviseli, napszaka a dél. Az ember életében a korai kamaszkor kifejezője. Színei: vörös, ibolya, bíbor, rózsaszín és vörösesbarna. Az alakzatok közül az éles, hegyes, felfelé törő formák tartoznak hozzá, mint a piramis vagy a háromszög (illetve a cikcakkos vonalak). A Mars mint a férfiasság, a harciasság és a bátorság szimbólumának bolygója képviseli a tűz elemet.

Ha a tűz elem túlsúlya dominál, akkor az ember hajlamos még saját magát is kiégetni, felemészteni, miközben a többiekkel türelmetlen és agresszív. Mindez magas vérnyomáshoz, komolyabb szívpanaszokhoz, fekélyhez vagy gyulladáshoz vezethet. A tűz elem hiányában szenvedőknek lassabb az emésztésük és az anyagcseréjük, s rosszabb a betegségek elleni védekezőképességük, gyengébb az immunrendszerük.

A fejlődéshez tehát nemcsak szerves anyagokra, vízre és oxigénre van szüksége az embernek, hanem hőre is. Minden folyamat a hőfolyamat segítségével megy végbe, és egy bizonyos hőszint nélkül az emberi szervezet nem képes létezni.

Tudjuk, hogy májunk a szervezet vegykonyhája, amely csak adott hőmérsékleten működik optimálisan. Speciális vérkeringése révén megkapja a munkájához szükséges hőt is, az emésztés során a rajta átáramló vér hatására 39,7 °C-ról 41,2 °C-ra melegszik fel. A vese, az izmok és az anyagcserében részt vevő szervek is termelnek hőt, miközben az idegek, csontok, fogak, ínak tekintetében ez szóba sem jön.

A két pólus és a szív

Látható, hogy az anyagcsererendszerben magasabb a hőmérséklet, mint az idegrendszerben. Ez a hőkülönbség egy polaritásra utal, amely a testben még az alábbi formában is megjelenik: az anyagcsere területéről a szív felé haladó alsó üres vénában (v. cava inferior) kb. 1,4-1,6 °C-kal magasabb a hőmérséklet, mint a fej (idegrendszer) felől jövő felső üres vénában (v. cava superior). A két fő véna különböző hőmérsékletű vére a jobb pitvarban találkozik. Ez a hőkülönbség tudatosan nem érzékelhető, de mégis jelentős szerepet játszik a szervezet egészére nézve. Bizonyos értelemben meghatározó kapcsolat van a szív és a hőorganizáció között. (Erre állatkísérletek is utalnak: ha az embrionális fejlődés során a keltetéshez szükséges hőt rövid ideig lecsökkentették, akkor a kifejlődő csirkék szív- és végtag-rendellenességet mutattak. /L.W. Smith/)

tudo e1515159281459A szív belsejében végbemenő hő­él­mény­re más fizikai utalást is találhatunk. A szívet mindkét oldalról a tüdő veszi körbe, és a tüdő belső hőmérséklete kb. 35,2-35,6 °C, néhány fokkal ala­csonyabb, mint a vér legmagasabb hőmérséklete. A tüdőben a vér néhány fokot hűl, így a bal szívfélben 0,2 °C-kal hidegebb, mint a jobb szívfélben, ahol újra felmelegszik. A belső hőélmény valójában a hőeltérések öntudatlan érzékeléséből adódik. A tüdő által kialakított tér elzárja a szervezet melegét a külvilág elől, éppen úgy, mint ahogyan a bőr teszi.

A bőr hőmérséklete az izmolt területeken szintén magasabb, mint ahol közvetlenül csont tapintható. A mellkas átlaghőmérséklete 33-34 °C, a felkaré 31,3-33,2 °C, a lábé 33,7-34,6 °C. Megdöbbentő hőmérsékletkülönbségeket találunk továbbá a külső felszín és a bőr alatti részek között is.

Szabályozás

A hőszint állandóságának a biztosítása (hőháztartás) a magasabbrendű állatok és az ember vonatkozásában megteremtette a környezettől független élet lehetőségét. Bio­lógiai értelemben ez óriási szabadságot adott az embernek. Az állandó hő megtartása csak egy jól működő szabályozórendszer által valósulhat meg. A hőszervezet (hő­-orga­ni­zá­ció) határai nem olyan élesek, mint a fizikai testé, de mégiscsak beszélnünk kell egy bizonyos határról. Például 15 °C-os külső hőmérsékleten a szívnél 38,8 °C-ot, a bőrön csak 32 °C-ot, míg a bőr alatt 37 °C-ot mértek. A bőr külső rétegétől való csekély eltávolodás a test belseje felé már mutatja a test hőjét, amely magasabb, mint a külső hőmérséklet.

A hőszervezet egy három részből álló rendszer, amely egyrészt a hőtermelésből, másrészt a hőleadásból és harmadsorban a hőszabályozásból áll. Mindhárom igen fontos ahhoz, hogy a szervezet képes legyen állandó hőmérsékletet biztosítani.

hidegA hőszervezet legfinomabb, és mindig elsőként reagáló területe a bőrben található kapillárisok hálózata. Itt kétirányú hőcserélő folyamatok mennek végbe a testfelszín és a környezet között, a köztük fennálló hőmérsékletkülönbség függvényében. Ez a szabályozás a bőr hőleadó felületének a megnövelésével és lecsökkentésével hozható összefüggésbe. Tehát a bőr hőmérséklete főleg a bőr véráramlásától függ a bőr alatti zsírszövet szigetelése miatt!

Egyirányú hő­vesz­tés történik a párolgás által. Az izzadság vérplazmából keletkezik, ezért a párolgásos hő­vesz­tés szintén a bőr véráramlásától függ! A párolgás az egyetlen hővesztő mechanizmus, ami akkor is működik, ha a környezet a testnél melegebb. A légutakból történő párolgás fontos hőleadó mechanizmus lehet (ilyen például a kutyák lihegése), de embernél is számottevő.

Hőtűrés és extrém körülmények

A melegvérű állatok és az ember meleg- és hidegtűrése egyaránt korlátozott, de szélesebb határok között mozog a hidegvérűekénél. A rendkívüli hideg lassítja az anyagcserét és csökkenti a hőtermelést. A le- és felépítő folyamatok kisebb mértékűek addig, amíg kevesebb energia áll rendelkezésre. A lelassult anyagcsere hatással van a központi idegrendszerre, különösen az agyra és a tudattal kapcsolatos részekre.

Tudósok macskákon végzett kísérleteknél úgy találták, hogy az állatok képtelenek túlélni azt, ha a végbélben a hőmérsékletük 16 °C alá csökken. Ezen az alacsony hőmérsékleten a légzés egyre erőtlenebbé válik, a szív pedig rendszerint akkor is tovább ver, amikor a légzés abbamarad, majd a szívritmus egyre szabálytalanabb, akadozóbb lesz.

Másrészről a túl magas testhőmérséklet annyira felgyorsítja az anyagcserét, hogy a különböző szövetek tartalékai rövid időn belül kimerülnek. A túlmelegedő vér nehézlégzést okoz, és hamar kimeríti a légzésközpont anyagcsere-tartalékát. A szívverés felgyorsul és szabálytalanná válik, majd végleg leáll. A hő a központi idegrendszerre is nagymértékben hat, öntudatvesztés következhet be és az egyed kómába vagy önkívületi állapotba kerülhet, a test rángatózni kezdhet. E változások a heves láztól szenvedő betegeknél is megfigyelhetők.

A láz egy zavart állapot helyreállítására való törekvés, különösen ott, ahol egy bizonyos feloldódásra lenne szükség – mint például a fertőző betegségek, vagy az idegen anyagok szervezetbe kerülése esetén. (Orvosilag fehérjeinjekciókkal – mint testbe juttatott idegen anyagokkal – mesterségesen is előidézhető láz, így az a gyógyításban is felhasználható.)

lazA hőmérséklet megemelkedése kezdetben hőeltorlódást eredményez a testen belül (koncentrálódik a hő), amelyet az egész testizomzatban felgyorsult anyagcsere-folyamatok idéznek elő, és ezt a bőr vérkeringésének csökkenése támogatja. A bőr ilyenkor még sápadt, vértelen, hideg, a beteg didereg, habár egyidejűleg a hőtermelés fokozódik. A végtagok is hidegek, és bár a hőmérő már 38,5 °C körüli értéket mutat, a láz még várhatóan tovább emelkedik. A szervezetnek pluszhőre van szüksége, ezért nem ad le hőt a perifériára. Amíg a láz emelkedik, semmi esetre sem szabad hűtést végezni. Sőt, a test betakarása, melegen tartása gyorsíthatja a folyamatot. Ha a szervezet eléri a kívánt hőfokot, a hőorganizáció kitágul, a végtagok felmelegszenek, a láz már nem emelkedik tovább, és a testünk gondoskodik a felesleges hő leadásáról. Ilyenkor, 39 °C felett, ha már a végtagok teljesen átmelegedtek, indokolt a hűtő lábszárborogatás. Ez segíti a szervezetet abban, hogy a bőrön keresztül leadhassa a felesleges hőt. Ekkor, valamint a láz emelkedésének utolsó fázisában jótékony hatásuk van a természetes anyagokból készült lázcsillapító szereknek is.

A napi hőingadozás élettana

A szervezet hőelosztása nem egyenletes, van, ahol jelentős és van, ahol minimális hőre van szükség. Azt, hogy hol van szükség több és hol kevesebb hőre, megmutatja a vérérrel való ellátottság és a keringés speciális jellege.

Az embereknél a nappali hőmérséklet-változás a nyugalmi és aktív periódusokkal van összefüggésben: a hőmérséklet a legalacsonyabb este 11 óra és hajnali 3 között, a legmagasabb pedig délelőtt 10 és este 6 között.

Felfedezték, hogy az éjszakai állatok mind a természetes aktív időszakuk alatt (éjjel) érik el a legmagasabb hőmérsékletüket, a legalacsonyabbat pedig nyugvó időszakuk alatt (nappal). Ha azonban ezek az állatok a szokásos nappali nyugalmi szakaszt valamilyen tevékenységgel töltik, s felcserélődik az éjjel-nappali aktivitásuk, akkor az adott hőmérsékleti értékek is felcserélődnek. Ebből is kitűnik, hogy a tevékenykedésnek, az aktivitásnak jelentős szerepe van a hőháztartásban.

dideregA hőszabályozás az alvás alatt sem kapcsol ki teljesen. Igaz, mivel a hőtermelés a hiányzó mozgással, valamint az emésztésből és a mirigytevékenységből származó hővel is csökken, ezért a szabályozás nehezebb. Hideg ingerre ébrenléti állapotban (nappal) az anyagcsere jelentős aktivitással válaszol, azonban ez éjjel nem számottevő. Az alapanyagcsere az alvás alatt jelentősen csökken. Ezért fontos a testet a környezeti hőmérsékletnek megfelelően befedni. Ébredés után a szabályozás újraindul, ami összefügg a tudatállapottal, a tudatosság folyamatával. Ezt bizonyítja az is, hogy amennyiben éjjel az alvó hőmérséklete egy bizonyos szint alá süllyed, akkor felébred. Ha azonban az alvó kimerült, esetleg még alkohol hatása alatt is áll, akkor a hőszabályozás felmondja a szolgálatot, a tudatossági folyamat nem éri el az ébrenlét szintjét, és az illető megfagy.

Ezek a megfigyelések azt jelzik, hogy a testhőmérsékletet részben a cirkadián (körülbelül egynapos ciklusú) ritmusok szabályozzák.

A zsír szerepe a hőháztartásban

A zsír igen jelentős anyag a hő tekintetében, mint az rögtön érthetővé válik. Minden anyag csupán abban a tekintetben jön számításba a szervezet számára, amennyiben annak működése során hő keletkezik. A zsír csak kitölti a testet, a test csak hordozza, és kizárólag ott van jelentősége a szervezet számára, ahol hő keletkezik. A zsír hőt képes fejleszteni, de ez a hőképzés az emésztés során a legkésőbb végbemenő folyamat. A felvett zsír az emésztés első két szakaszában megőrződik, és csak ott kerül be a belső tevékenységbe, ahol a hasnyálmiriggyel és az epével találkozik.

Egészségtelen az a folyamat, amikor a szervezet nem emészti meg a zsírokat, hanem változatlan formában átviszi a szervezetbe. Ez a zsírtöbblet a hőtermelés megemelkedéséhez vezet. Ez a többlethő becsapja a többi életfolyamatot, és itt is, ott is beavatkozik a szervezetben, így parazita hőgócok keletkeznek, amelyek gyulladásos állapotok kiindulási pontjai lehetnek.

Amennyiben túl kevés zsír van a szervezetben, akkor annak hőéhsége támad. Ekkor a maga számára szükséges hőt kénytelen máshonnan elvonni, főleg a szervektől, amelyek így merevvé és törékennyé válnak. A szükséges folyamatok lelassulnak és betegségek alakulhatnak ki.

Dr. Várhelyi Gábor

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…