Gyulladás és szklerózis

aulusValamennyien jól ismerjük a gyulladást mint jelenséget: a hővel, a tűz elemmel való kapcsolata mindenki számára kézenfekvő. De vizsgáljuk meg, pontosan mit is jelent! Fogalmát egészen Aulus Cornelius Celsusig (Kr. e. 25–Kr. u. 50), az ókori római tudós szerzőig lehet visszavezetni, aki De Medicina című művében határozta meg a betegséget, mondván, négy tényező együttes jelenlétekor beszélhetünk gyulladásról: hő megemelkedése (calor), fájdalom (dolor), helyi duzzanat (tumor), a szövetek pirossága (rubor). Ehhez Galénosz (Kr. u. 129–201), a görög származású, de szintén római orvos, filozófus még hozzátette a működés kiesését (functio laesa).

A gyulladás tüneteinek tanulmányozása segítséget nyújthat a betegségfolyamatok jobb megértéséhez. A helyi megemelkedése egyfajta láz, amelyen keresztül a szervezet beavatkozik az adott terület anyagcseréjébe és felgyorsítja azt. A fájdalom jelensége elsősorban nem a fizikai testben keresendő, sokkal inkább az éter- és az asztráltest kölcsönhatásaként lép fel. A fájdalom tudati folyamat, az étertest tehetetlensége révén jelentkezik, az asztráltest és az étertest nem megfelelő viszonyán, az asztráltest dominanciáján alapszik. (Hipnózisban például, amikor az asztráltest valamelyest kihúzódik az étertestből, annak tehetetlenségérzete nem tud fájdalomként tudatosulni.) A fájdalmas testrészt az ember jobban érzékeli, kénytelen odafigyelni rá. A helyi duzzanat keletkezésekor a szövetek erőteljesen megduzzadnak, vízzel telítődnek, így megállapítható, hogy a duzzanat a vízorganizáció (ami elsősorban az étertesttel áll kapcsolatban) tevékenységével áll összefüggésben. A kipirosodás a bővérűség jele.

A tünetek elemzése kapcsán jól látható, hogy a gyulladásban az egész szervezet (mind a négy lénytag) részt vesz. A tünetek kialakításában aktív szerepet játszik a vér.

A kapillárishálózat területe nem egy passzívan megmozgatott terület, hanem egy aktív áramlási folyamat résztvevője. Más oldalról nézve, a vérerek szabályozása az asztráltesthez tartozik, amelynek fizikai bázisa túlnyomórészt az idegrendszer. A gyulladás kialakulása tehát a vér és az idegrendszer viszonyától függ. A gyulladás folyamatában az asztrális hatás egy összehúzó, leépítő jelleget képvisel, amit az idegrendszer közvetít, míg az anyagcsere és annak képviselője, a vér egy centrifugális, felépítő, éltető minőséget hordoz. A két pólus között a ritmikus rendszer áll, mint az egészség fenntartója.

gyulladtA gyulladás tekintetében a két pólus közötti ritmus jelentősége viszonylag nagy. A gyulladás lefolyása közben a vér- és idegfolyamatok ritmikus váltakozása figyelhető meg. A vérrel ellátottság hol növekszik, hol csökken.
A gyulladás első szakaszában a leépítő („romboló”) jelleg uralkodik, ezt követően egy felépítő fázis dominál, amit az étertest megnövekedett befolyása jellemez. E két fázis között nemcsak ritmikus történést láthatunk, hanem hőt is érzékelhetünk. A hő az összekötő kapocs a két fázis között. A réginek le kell bomlania, hogy a helyére kerülhessen az új. A növekedés és a regeneráció tehát kapcsolatba hozható a gyulladással is. Ez maga az élettani növekedés.

Annak függvényében, hogy mi lép ki a kapillárisok (vérerek) falán, a gyulladások különféle típusairól beszélhetünk. Ha sok plazma lép ki, akkor savós gyulladásról, ha sok, vérben található sejtes elem lép ki, akkor gennyes gyulladásról, ha pedig vörösvértest (azaz vér) lép ki, akkor vérzéses gyulladásról beszélhetünk. A gyulladás a szövetek emésztési folyamatának felel meg. Ez a hippokratészi megállapítással rokon, miszerint a bél nyálkahártyája élettani gyulladás állapotában van.

Egészség és betegség labilis egyensúlya

Az emberi egészség és betegség megértéséhez jelentősen hozzájárulhat a szklerotikus és a gyulladási folyamatok megismerése, valamint annak a ténynek a megértése, hogy ezek a folyamatok nem holmi idegen hatásként lépnek fel, hanem a lelki, élettani következmények szélsőséges eseteként. Ahogy a gyulladás közvetlenül kapcsolatba hozható az anyagcsererendszerrel (különösképpen a vérrel), addig a szklerotikus folyamatok az idegrendszer jellegét hordozzák.
A gyulladás és a szklerotikus folyamatok tehát a vér és az idegrendszer patológiás dinamikájának következményei.

babaAz egészség e két pólus egyensúlyának eredménye, vagyis az egészséghez mindkettőre szükség van. Ha megnézzük például a magzatot az embrionális fejlődés során, ott főleg a víz elem a domináns. Az újszülött a magzathoz képest már jóval szilárdabb jelleget mutat, egyfajta megkeményedés tapasztalható. A keményedési folyamat szükségszerű.
Az idegrendszer és a csontok kialakulása egy elélettelenedési folyamat eredménye, amelyben szklerotizáló jelleget fedezhetünk fel. Ez a megkeményedési (ásványiasodási) tendencia az emberi élet során csak az élet második felében mutatkozik meg látványosan. Fiatalkorban főleg a gyulladásos folyamatok jelennek meg: ekkor az életerő még kézzelfogható, és főleg a felépítő folyamatok, a növekedési erők hatnak, míg az öregkor felé a leépítő, ásványiasodási folyamatok és az életerő csökkenése a jellemző. Az élet delén (36. év) a két pólus kiegyenlíti egymást. Ebben a korban a tudatossági szint eléri csúcspontját, itt van a legnagyobb lehetőség a világban való kibontakozásra, így ezt az életkort egyfajta csúcspontnak is tekinthetjük.

Látható, hogy a fent említett folyamatok csak akkor válnak kórossá, ha nem megfelelő helyen és időben lépnek fel. Az egészség tehát nem más, mint ellentétes folyamatok labilis egyensúlyi helyzete, amelyben jelentősége van az életkornak is. Ezért nagyon fontos, hogy egy betegség mely életkorban lép fel. Teljesen más megítélés alá esik, ha egy idősebb embernél diagnosztizálnak érelmeszesedést, mint ha egy gyermeknél.

A csont és az idegrendszer kialakulása bizonyos mértékben egy ásványiasodási tendencia, amelyben tetten érhető a szklerotikus jelleg. Ebből kiindulva képtelenség szklerotikus betegségről beszélni anélkül, hogy a csont és az idegrendszer állapotát figyelembe ne vennénk. Ugyanígy kapcsolható a növekedés és a regeneráció a gyulladásra való képességhez.

A hőorganizáció működése a gyakorlatban

tudogyusziNézzük meg a fent leírtakat a mindennapi életben! Általában elmondható, hogy például tüdőgyulladás esetén (különösen gyermekeknél) leginkább a szervezet hőorganizációjának a gyengesége áll a háttérben. Ez a betegség a hőorganizációt alapjaiban veszélyezteti, mert a tüdő az elsődleges hely, amely a légzésfunkció által az oxigént szolgáltatja a szervezetben történő égéshez (amely persze hőt termel).

Az okok között a hideghatás említhető:

Fizikai hideghatás: hideg időjárás, hővédelem hiányossága, mozgáshiány, a testi passzivitás minden formája, hűtő hatású anyagok fokozott bevitele, lázas állapotok nem megfelelő kezeléséből származó gyenge hőorganizáció

Terápia: melegítés, hőközlés

 

Lelki hideghatás: túlzott idegi, intellektuális tevékenység, a lelki passzivitás minden formája (tévénézés stb.)

Terápia: belső aktivitás, lelkesedés, érdeklődés

 

Szociális hő hiánya: az emberek egymás közti lelki melegségének hiánya (gyermekeknél elsősorban a szülők közötti megoldatlan konfliktusok fellángolásai idézhetik elő)

Terápia: figyelem, megértés, elfogadás, szeretet

 

A tüdőgyulladás lefolyása nagymértékben függ a hőorganizáció erejétől és a vérkeringéstől is. Ha gyenge a hőorganizáció, akkor a tüdőgyulladás csak az első két napon jár lázzal. A védekezőrendszer nem megfelelő, így a szervezet vagy felülfertőződik, vagy a folyamat elhúzódik, kialakul a krónikus gyulladás, vagy akár egy gyulladásos góc is. A Pneumodoron 1 éppen a hőorganizációból kiindulva támogatja a szervezetet. Hatékony lehet még a Ferrum phosphoricum és más potenciált vaskészítmények injekciós formában történő alkalmazása is. Ezen szerek injekciós alkalmazása közvetlenül hat a ritmikus rendszerre (légzés, keringés), és ezzel együtt a hőorganizációra is.

A gyenge hőorganizáció támogatása

szaunazasElső lépésben nagyon fontos a vízorganizáció kezelése, harmonizálása, mert a víz magas hőkapacitása kimerítheti a hőszervezetet. A szauna jótékony hatása az anyagcserére és a vízháztartásra általánosan ismert. De a külső hő alkalmazásának lehetőségei között szerepel még a váltott hőmérsékletű lábfürdő is. A hőfolyamat támogatására és az izzadás fokozására félórás időközökkel 1-2 adag Ferrum phosphoricum D6 javallott, a melegítő hatású fürdő vagy szauna előtt. Az egész szervezet vagy egy bizonyos testrész átmelegítésére használható a hideg víz is, a Kneipp-féle ingerterápia alkalmazásával.

A Junge-fürdő, amelyet Werner Junge fürdőmester hozott létre, kifejezetten a hőszervezet testben történő erősítésére szolgál. Ez a fürdőkúra kémiai adalékok hozzáadása nélkül előállított fürdőolajokat használ. Az úgynevezett Junge-készülék az olajat vízzel elegyíti, mégpedig úgy, hogy a készüléken keresztüláramló fürdővíz az olajat porlasztja és a keletkező olajcseppek burkot képeznek a vízcseppek körül. Az így nyert rendkívül finom eloszlású olaj a bőrön keresztül közvetlenül a szervezetbe jut és ott rendkívüli hatékonyságot képes kifejteni.

A legerősebb hatású felmelegítő fürdő a Maria Schlenz és Heinrich Lampert német orvosok nevéhez köthető lázkúra, melynek során a test hőmérsékletét károsodás nélkül 40 ºC-ra emelik. Ez a fürdő a műtétek hatékonyságával is vetekszik, ezért szakemberek felügyelete és a kezelést követő utókezelés különösen javasolt.

A fagyöngyterápia során is a hőszervezet erősítése történik. Minden karcinómás betegség hátterében a zavart működésű hőorganizáció áll. Ilyenkor már a külső hő alkalmazása nem elégséges; ekkor az Iscador-injekció által egyfajta hőburkot (hőkabátot) kap a tumor. Az ilyen kúra alatt fontos a megemelkedett hőmérsékletet tartani, bárminemű lehűlést megakadályozni.

A hő és a növények

Bizonyos növények hővel való kapcsolata jelentős, bár a növényekről nem elsősorban a hő, a meleg jut az eszünkbe. Sokkal inkább az állatok és az ember hordozza a hőjelleget – gondolnánk. Pedig a növények világában is megjelenik mind a négy elem.

levelkeA növény a földi erőknek és a természeti törvényeknek engedelmeskedik, míg az ember a tűz erejével képes hatalmat gyakorolni az anyag földi megjelenése fölött: formálja, alakítja azt, ahogy kedve tartja.

A piros vér és a zöld növényi levél egymással ellentétes irányultságú folyamatok tükröződése. Az emberi szervezetben kialakult ráknál is megfigyelhetjük ezt a jelenséget. Rákos megbetegedés esetén a bőrfelületen zöldes elszíneződés figyelhető meg. A zöld a növényvilág színe, de az ember képes vörös alapszínű vért létrehozni a zöld növényekből úgy, hogy azokat elfogyasztja és átalakítja. Az emberi szervezet – egyszerűen fogalmazva – képes a zöldből vöröset létrehozni, a zöld növényből vörös vért alkotni. Alapesetben tehát a szervezet zöldből pirosat csinál. Rákos megbetegedésnél ez a folyamat megfordul, és a szervezet pirosból zöldet kezd létrehozni, ezért jelenik meg a zöld szín a bőrfelületen. A bőrfelületen a zöld szín jelzi a rákos folyamatokat vagy a rákra való hajlamot, az íriszben viszont az égő- vagy lángvörös szín jelent nagyon komoly figyelmeztetést. Nem véletlen, hogy ezen a ponton, a ráknál újból találkozhatunk a hővel, illetve a megzavart hőorganizációval, amely minden rákos betegség hátterében megtalálható.

A tűz minőségét leginkább hordozó növények – például az ajakosvirágúak (Labiatae) – sok helyen megtalálhatók ugyan, de többségük értelemszerűen a napsütötte helyeket kedveli. A legtöbb ilyen növény külsőleg jelentéktelenek tűnik. Ami felismerhetővé teszi őket, az a szár négyszögletessége és a levelek redőzöttsége, ráncossága. Gyakran tűnik úgy, mintha kiszáradtak volna, holott a levegős és a tüzes minőség által legyőzik a vizes jelleget (mintegy „felszárítják” azt). Ezeknél a növényeknél a tűz minősége nem marad meg a virágnál, hanem a gyökerükig áthatja az egész növényt. Nagyon magas az illóolaj-tartalmuk, ami a hő elem hordozója. Ezeket a növényeket minden esetben alkalmazhatjuk, amikor a szervezetnek átmelegítésre, „átlevegőztetésre” van szüksége. A csoport legjelentősebb képviselője a rozmaring, amely kellemesen fűszeres illatú, nyugtató, de nem bódító hatású.

Dr. Várhelyi Gábor

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…